Ötven év után először 1988 októberének utolsó napjaiban járt Pécsen a Szent Jobb. Ezrek

várakoztak a gyárvárosi templomnál, hogy elsőként pillantsák meg Szent István király ereklyéjét,

amely Budapestről, a Szent István bazilikából érkezett a Magyar Nemzeti Bank páncélautóján. Az

eseményről a Dunántúli Napló több oldalon keresztül számolt be.

Bár egyre több film és írásos dokumentáció lát napvilágot az 1945 utáni eseményekről, aki nem élte

át az egyházüldözés szó szerint véres évtizedeit – köztük e sorok írója is –, az nehezen képzeli el,

mi játszódhatott le azokban a családokban, akik rejtegetni kényszerültek hitüket, akiket a testi-lelki

és társadalmi terror még fokozottabban sújtott, csupán azért, mert vallásosak voltak, s azt a

fellélegzést is, amit a Szent Jobb látogatása hozhatott el.

Az ereklye érkezése 1988-ban, a rendszerváltás kapujában, mintegy fényt gyújtván a sötétben,

előrejelezte, hogy az erőszakos elnyomás és a kommunista rendszer hatalma meggyengült, s

lehetővé tette az egyház és a civil társadalom újabb szerepvállalását a közéletben. István király

ereklyéje szimbolikus erővel tért vissza az államalapító király által létrehozott egyházmegyébe, az

őt több ízben is ábrázoló székesegyház falai közé, ahol István a szentély apszisában Krisztus, Szűz

Mária, Péter, illetve Pál apostolok mellett kapott méltó helyet az arannyal és áhítattal átitatott

freskón