„s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Ezek a sorok gyakorlatilag már önálló életre kelve verstől és költőtől függetlenül

töltik be mindig az aktuális szerepüket. József Attila immár szoborként – néha

egy kicsit arrébb ül – de nézi továbbra is a Dunát. Bronzkalapjába olykor

üzenetet rejtenek. De a szlogeneken kívül vajon mit mondhat a mai fiataloknak

ez a tragikus sorsú és így már örök fiatalember? A beszélgetőtárs H. Bagó Ilona a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítási főosztályának vezetője.

Kép: József Attila egy Móricz Zsigmond tiszteletére rendezett esten

Szerkesztő: Nagy György András