1914. január 17-én bocsátották vízre. Ma Premuda sziget közelében, 67 méter mélyen fekszik az Adriai tengerben, fejjel lefelé. Őfelsége hajója, a Szent István csatára készült, de első ütközete volt egyben az utolsó is. Sorsáról viszonylag sokat lehetett hallani – az építésétől kezdve addig, amíg Mária Terézia Henrietta főhercegnő felavatta, egészen az 1918. június 10-i tragikus napig, sőt azután is: már a roncsot feltáró búvások munkájáról vagy a víz alatti emléktábla felavatásáról. Elemzések sora született. Arról azonban jóval kevesebb szó esett: milyen is volt az a közeg, amiben rövid pályafutását megjárta, hogyan is festett egy alapvetően szárazföldi birodalom haditengerészete. A Hagyományok éltetői mai vendége Krámli Mihály történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója.