A gépi tanuló algoritmusok, amelyeket bizonyos célfeladatok megoldására fejlesztettek ki és tanítottak be, jelentős sikereket értek el, meghaladva az emberi teljesítményt is néhány területen (GO, képfelismerés). Milyen lenne azonban egy széles körben alkalmazható, általános rendeltetésű mesterséges intelligencia? Egy gondolatkísérlet segítségével vizsgáljuk meg ezt a kérdést, és arra a következtetésre jutunk, hogy egy ilyen szuperintelligencia nem fogja az embereket sem kedvelni, sem pedig gyűlölni, hanem hasznos erőforrásként fog rájuk tekinteni, amelyeket akár hatékonyabb formában is fel tudna használni a célja eléréséhez.