Miért olyan nehéz nekikezdeni annak, amit halogatunk? Lustaság, határozatlanság vagy nemtörődömség? Mit nyerünk a halogatással? És mit veszítünk? Honnan tudhatjuk, hogy valódi döntést hoztunk és nem csak ámítjuk magunkat? Jó, ha másoknak is elújságoljuk a terveinket, vagy csak esélyt adunk vele a frusztrációnak? Haragudhatunk a szeretteinkre, akik számonkérik rajtunk korábbi céljainkat? Vagy inkább legyünk hálásak nekik? Biztosan tudjuk, hogy kinek a támogatására számíthatunk egy kudarc esetén? Vagy, hogy miből meríthetünk erőt a halogatás befejezéséhez?