régóta meghatározott keretekkel. A gyakorlat viszont mást mutat: a hitoktatás lezárása csupán, egy közös fotó és utána - kis kivételtől - semmi.
Mit lehet tenni? Hogy lehet közelíteni a lényeget a "célszemélyek" életéhez, hogy közük is legyen hozzá? Mit tegyünk, hogy ne csak egy tananyag legyen, amiből vizsgázni kell, hanem a hittel való ismerkedés lépése, az istenkapcsolat egy állomása? Milyen emlékeink vannak? Milyen kísérleteket látni? Fontos-e egyáltalán a konfirmáció, és ha igen, miért? Szükség van még kátéra?
Aki a témát hozta: Bella Péter. Aki tudott róla: Farkas Gergely. Aki vakon volt: Szakács Gergely.