Sajnos legtöbbünk abba a hibába esik, hogy jobban óvja az élettelent, jobban ragaszkodik a halotthoz, mint az élőhöz!

Jobban óvjuk, jobban szeretgetjük, többet simogatjuk, mint az élőt, akár, mint a gyermekünket!

Igen,a telefonról van szó, amit nemcsak, hogy jobban féltünk, mint a saját gyermekünket, hanem jobban hiszünk benne, mint az élő Istenben!

Tudom, hogy hogy botrányos kijelentés ez, ám ha jobban belegondolunk, mi nem Istenre, hanem a telefonra bízzuk életünket!

Mi az, ami nélkül nem indulnánk el, ami nélkül ki nem lépnénk az ajtón! Hát nem a telefonunk?! Nem istent keressük, ha bajba vagyunk, hanem a telefont! Kimondhatjuk nyíltan, hogy mi a telefonra bízzuk életünket! A halottra, az élő helyett!