Esti Mesék gyerekeknek: A magányosan sétáló macska (Rudyard Kipling meséje)

Mesemondó: Sásdi Szilvi

10 éves korban az ember énje erősen találkozik a valósággal. Belső tapasztalatai ütköznek a világ objektív valóságával. Az ént, mint szuverén létezőt éli meg, amely erős magányosság érzéssel társul. Ez az első olyan lelki élménye az embernek, amely arra készteti, hogy kritikát fogalmazzon meg a világgal és a felnőttekkel szemben. Az eddig megingathatatlan képzetei és képei kérdőjeleződnek meg. A macska viselkedése megjeleníti azt a kettősséget, amit a lélek megél. Követni akarja a tekintélyt, meg nem is; önálló akar lenni, meg nem is. "Én akkor is a magányosan sétáló macska maradok" jelenti ki a mese végén. E nyilatkozat találó metafórája annak az érzésnek, amit a felnőtt Én világtól való elkülönültségének, önállóságának hívunk.