A világ hajója, a rendszer, amiben vagyunk, a népek tengerében jéghegynek ütközött. S bár a hajó beleremegett, a rajta levők nem vették észre, hogy az süllyedni kezdett. S még kevesebben azt, hogy nem az a kérdés, hogy elsüllyed, hanem, hogy csupán másfél vagy két órán belül.

A rendszer, a rendszer építői és üzemeltetői, akik látták, hogy a hajó süllyed, mentőmellényeket osztogatnak a hajón, vagyis rendszerben levőkenek, elhitetvén az emberiséget azzal, hogy az általuk nyújtott mentőmellények megóvják őket a biztos haláltól.

És az emberek, akiknek nincs másuk a rendszeren kívül, nem az igazságba, hanem abba a mentőmellénybe kapaszkodnak, amit a rendszer nyújt számukra. Így elsüllyednek a kettétört rendszerrel együtt.