Ha 1956-ról szólna a krónika, utcai harcok, sortüzek szerepelnének benne. 1849. október 24-e is mártírok napja. Az Újépület melletti Fatéren Csernus Menyhértet, Perényi Zsigmondot és Szacsvay Imrét végzik ki. Utóbbi - a megtorlások egyik legfiatalabb áldozata - búcsúlevelében azt írta: „Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelé, minden bűnöm az, hogy képviselői kötelességemet elébe tettem saját személyemnek.” Korábban, azt, hogy külföldön keressen menedéket a hagyomány szerint a következő szavakkal utasította el: „E népért éltem és e hazában akarok meghalni.” Róla beszélgetünk Fónagy Zoltán történésszel a korszak egyik szakértőjével.

Képe: Egy könyv a vértanúról | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter