Azt vallja, hogy a főzés és az evés nem pusztán az éhség csillapítását szolgálja. Akkor jó, ha egyaránt örömét leli benne a szakács és a vendég. A konyha számára nem kötelezettség, hanem szenvedély – ugyanakkor nem tagadja azt sem, hogy annak , aki szó szerint letesz valamit az asztalra, bizony jól esik a dicséret. A gasztronómia számára talán több is mint hobbi, ráadásul úgy, hogy tele van munkanaptárja- és természetesen, mint számos háziasszony- egyben édesanya is. A hagyományok ápolása és a kísérletezgetés jól megférnek nála egymással. Internetes receptárában igyekszik a régi képeket újra cserélni, és ha szükséges, frissíteni az ételleírásokat is. Ha az utóbbiak toplistájáról most én összeállítok egy menüt, akkor az talán érzékeltet valami ez elmondottakból: Favágó leves, Karaj savanyú káposztával és burgonyával tepsiben sütve, Csokoládés kókuszos tejbegríz szelet. Üdvözlöm Önöket a zenei séf, Máry Szabó Eszter nevében is. Nagy György András vagyok. Most Veresegyházon jártam, mégpedig Malmos Szilviánál.

Recept:

4 főre ugyanennyi nagy szelet csont nélküli karajt kiklopfolunk, sózzuk , borsozzuk. A szeletek egyik felére tölteléket helyezünk, ami jól összedolgozott 10 dekányi szobahőmérsékletű vajból és kétszer annyi reszelt sajtból áll, szintén sóval, borssal valamint aprított petrezselyemzölddel ízesítve. Egy-egy sonkaszelettel folytatjuk a sort. Ezekre összesen 2-3 főtt tojás kerül, karikára vágva. A húst saját magával, vagyis a szabadon maradt felével borítjuk be, hústűvel rögzítjük, hogy ne folyjon ki a töltelék. A szokásos módon - de lehetőleg duplán - panírozzuk (tehát liszt, tojás, zsemlemorzsa). Végül nem marad más hátra, mint forró olajban, fedő alatt kisütni.

Kép: A gasztroblogger a konyhájában | Szerkesztő: Nagy György András