Huszár Attila meggyőződéses ateista ember volt megtérése előtt, 16 éves korában kevesen múlott, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg, mert nem látta értelmét sem az életnek, sem a szenvedésnek. Egy virágvasárnap azonban megváltozott az élete: megtért, majd elkezdett az oltárnál szolgálni, ministránsként, akolitusként, majd később már diakónusként. Nem csak az életét szeretnénk bemutatni, hanem a diakónusi hivatást is. Mi a szolgálatuk, milyen szentséget szolgáltathatnak ki, kapnak-e fizetést, milyen a kapcsolatuk a papokkal? Rengeteg kérdés, amelyre Huszár Attila türelmesen és őszintén válaszolt.