• Az Arany Középút nem semlegességet vagy langyosságot jelent, hanem annak felismerését, hogy a létezés minden tapasztalata – fény és árnyék, test és szellem, anyag és tudat – egyetlen Forrásból ered, és egymástól elválaszthatatlan.
• A valódi probléma nem a kettősség világa, hanem az egó polarizáló tekintete, amely kisarkítja a valóságot, és elválasztottságként éli meg azt. A májá nem maga a világ, hanem a világ torz tükrözése az elkülönült tudat szemén át.
• Az ANYAg nem tisztátalan, hanem az isteni Önvaló szent megnyilvánulása – az anyagi világban a Szellem és a Lélek tapasztalja önMAGát. A test sem ellenség, hanem templom, amelyben a Lélek a szeretetet és érzést kibontakoztathatja. Nem a testtől, hanem a testbe kapaszkodó egó-éntől kell megszabadulnunk.
• Az „odaát” sem egy hely, hanem tudatállapot: az örök jelenlét, amely most és itt is megélhető, amikor lehull a tudatlanság fátyla.
• Az egyik legveszedelmesebb akadály a spirituális egó, amely felsőbbrendűséget, elkülönülést szül a „világiakkal” szemben. Az Arany Középút ezzel szemben a belső megkülönböztetés tiszta fényét jelenti: a valótlant az igaztól önMAGunkban különválasztani.
• Végül: az Arany Középút a szív megtisztulásában ragyog fel, ahol megszületik a feltétel nélküli SZERetet, és a Lélek és a Tudat násza egyesíti a kettőt az EGYesEGYetlenben. Ez a közép nem kompromisszum, hanem a Teljesség megtapasztalása – az a felismerés, hogy az Út is MAGunk vagyunk.

https://blog.fazekas.info/az-arany-kozeput/