Az Egyenes Labirintusban sokféle nézőpontból volt már témánk az önértékelés és az identitás, illetve a családi és társas, társadalmi kapcsolatok, minták, elvárások, tabuk hatása.

Ezúttal a nők szemszögéből, Ughy Szabinával beszélgetünk erről, méghozzá új novelláskötete, Az átlátszó nő (Prae, 2023) apropóján.

„Történeteinek értéke számomra az őszinte, hiteles megszólalás, ahogy hangot ad annak, amiről nem szokás, nem illik beszélni, hogy miért nehéz a lányoknak, nőknek önazonos önmagukra rátalálni, mik a láthatóvá válásuk akadályai nemcsak mások, hanem önmaguk szemében is. A novellák szereplői apák, akiknek fogalmuk sincs, hogyan szeressék a lányaikat, családok, ahol sosem arról beszélnek, ami van, a csöndre esküsznek, ezáltal cinkosává válnak a lányaikat kizsákmányoló rendszereknek. És vannak még itt anyák, akik asszisztálnak a kizsákmányoló kapcsolatokhoz, hallgatásból, tűrésből és alárendelődésből egy életre szóló mintát mutatva lányaiknak. Vannak itt férfiak is, akik azáltal válnak erőssé, hogy megalázzák és alávetett helyzetben tartják a nőjüket... Megannyi viszony, amelyekben egy lány, egy nő nem csoda, ha nehezen talál önmagára, és még nehezebben éli meg a nőiségét, sőt, szégyelli azt, fogalma sincs, hogyan lehetne szabad, amiért elsősorban saját magát, rossz működését hibáztatja. Ezekbe a kapcsolati dinamikákba úgy kerülünk bele ismétlődően, hogy már észre sem vesszük, sőt, természetesnek hisszük, hisz' így nőttünk fel. Kiskorunktól fogva abba nőttünk bele, hogy egy nőnek nem önmaga képviselete a dolga, hanem a létfelejtés és önfeláldozás a társadalomért, a családért, a gyerekért, a férfiért. Akik nem illenek a sémába, úgy érezhetik, az ő készülékükben van a hiba, selejtek. A lányok, a nők lassan, de biztosan megfeledkeznek saját igényeikről, hozzászoknak, hogy a szeretetnek és az elfogadásnak ára és feltételei vannak, ahogy még a szépségnek is ára van, azért is szenvedni kell. A társadalom és a média által közvetített elvárások, hamis minták, siker- és szépségmítoszok sem segítenek, hogy egy nő megtalálja önmagát, a saját értékeit, amikre igenis büszke lehet. Ajánlom a kötetet minden lánynak, nőnek, akiknek a felsoroltak közül bármi ismerős, olvassák el Szabina könyvét, hogy magukra leljenek és láthatóvá váljanak saját életük térképén. Olvassák el a férfiak is, akik jól akarják szeretni őket.”
(Béres Judit ajánlója Az átlátszó nőről az @irodalomterapia.drberesjudit Instagram-oldalon)

***
Ughy Szabina 1985-ben született Ajkán. Irodalomterapeuta, szerkesztő, író. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett magyar-kommunikáció szakon (újságírás és kreatív írás szakirány). 2011-ben egy évet töltött Szicíliában Erasmus-ösztöndíjjal. Kötetei (versek, regény és novellák): Külső protézis (Orpheusz, 2011.), Séták peremvidéken (Orpheusz, 2015.), A gránátalma íze (Orpheusz, 2018.), Az átlátszó nő (Prae, 2023.)

Fotó: Bach Máté