Egészséges, ízletes és fenntartható – ezekkel a hívószavakkal népszerűsíti a birka- illetve bárányhúst egy kifejezetten társadalmi célú kampány. Kicsit ahhoz hasonló módon, mint ami a halfogyasztás érdekében indult. Összetett okai vannak annak, hogy miközben a szimbólumok társadalmi szinten közérthetőek - s a keresztények számára számos plusz réteggel, tartalommal bírnak-, addig ezeket az ételeket a lehetségesnél sokkal kevesebben fogyasztják.

Az ünnep ebből a szempontból nyilván kiemelt alkalom, illetve lehetnek különbségek a felekezeti, térségi, vagy családi hagyományok szempontjából, az azonban biztos, hogy az összkép lehetne jobb. Ha csak kifejezetten gyakorlatias szempontból a juhokat nézzük: a legeltetés környezetbarát. Ráadásul, ha jól működik, akkor munkát ad a fiataloknak, csökken az elvándorlás. A tenyésztéshez hatalmas kulturális örökség köthető, mindenki ismer juhászos népdalokat, meséket, hallott már furulyaszót, látott faragást…

A helyi hús ára kevésbé függ a piaci ingadozástól, és szinte mindig elérhető, pluszban a közösség könnyebben ellenőrizheti.

No, de hogyan kerül mindez az Édesanyám főztjének asztalára? Úgy, hogy mai vendégünk ennek a kampánynak az arca. Még pontosabban az ételkreátora. Magáról azt írja: "Mindig is tudtam, hogy meg akarok mutatni egy szeletet abból a fanatizmusból és szeretetből, amit a gasztronómia iránt érzek."

Ha úgymond ihletet kap egész nap képes azon gondolkodni, miként alakulnak át az alapanyagok olyan étellé, amely ránézésre és megkóstolva is kiegyensúlyozott, s mégis van benne valami különleges. Beszélgetőpartnerem a Baranyára büszke pécsi illetőségű Mikes Márk. | Szerkesztő: Nagy György András