„Azt nem értettem, hogy miért irigykedik valaki a homokozólapátra, vagy a szitára, a kislapátra, vagy a vödrére a homokozóban, amikor ennek semmi értelme nincsen. Hiszen együtt játszunk, együtt építjük a várat és mindenkinek szüksége van eszközökre. Persze, hogy mindent kölcsön adok. Nem volt bennem, így nem értettem ezt az irigységet. És ebből levezettem azt, hogy tulajdonképpen valószínűleg én vagyok a világ legjobb embere, mert rajtam kívül majdnem minden gyerek irigy volt. Viszont nem volt ilyen nagyzolás a világ legjobb emberében, vagy gyerekében, hanem ilyen jófajta érzés volt, hogy de jó jónak lenni. És igazából ez az, amit most is próbálok csinálni, hogy ehhez visszataláljak.”