Sokáig abban a tévhitben éltem, hogy majd valami külső dolog fog boldoggá tenni. Hogy elég várni, és egyszer csak megérkezik az a pillanat, az az ember vagy az a lehetőség, ami rendbe rakja az életem. Hittem, hogy ha türelmes vagyok, majd magától kisimul minden. Addig pedig csak panaszkodtam, hibáztattam a világot, és közben észre sem vettem, hogy valójában semmit sem teszek. Csak vártam… vártam valamire, ami soha nem történt meg.Aztán egyszer csak belém hasított a felismerés, hogy senki nem fog megmenteni, és hogy amit eddig kívül kerestem, azt végig magamban kellett volna megtalálnom. Furcsa mód ez először ijesztő volt, aztán egyre inkább felszabadító. Mert ha én vagyok a felelős, akkor azt is jelenti: én tudok változtatni. Ez a rész arról szól, hogyan váltottam át áldozatszerepből felelősségvállalásba, és milyen sokat változott minden attól, hogy végre én vettem vissza a saját történetem fölött az irányítást. ✨