
Sign up to save your podcasts
Or


2019-ben Magyarország összes megyei napilapja központi szerkesztőségének főszerkesztőjeként Kelet-Közép Európa legnagyobb médiavállalkozásának egyik legbefolyásosabb, legismertebb személyisége voltam. A Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatom az elmúlt évtizedek legnagyobb vihart kavart tényfeltárása volt, amely globális hullámokat keltett, erről a világ legnagyobb hírügynökségei is írtak, mások mellett a CNN, BBC, Reuters. A cikksorozat miatt Magyarország USA nagykövetségére is behívtak. Nem mentem el.
Lovas István, az újságírófejedelem a halála előtt a legjobb és legbátrabb jobboldali újságírónak tartott. 2019 novemberében elsőként kaptam meg a legnagyobb példaképemről, Lovas Istvánról elnevezett sajtódíjat. A jobboldalon szó szerint igazi sztárkultusz vett körül, én számítottam a nagy reménységnek, aki előtt nem akármilyen pálya bontakozik ki.
2019 novemberében letértem a dúsgazdaggá válás útjáról, erkölcsi, morális okok miatt minden pozíciómról lemondtam. Legszűkebb körben nyíltan megfogalmaztam, hogy nem tudok azonosulni azzal a politikai rendszerrel, amelynek működésébe már mélyen beleláttam.
A döntésem miatt a későbbiekben a személyem megvetés tárgya lett, csak úgy hivatkoztak rám, mint áruló, elmebeteg, őrült, akivel érintkezni sem lehet, mert rosszabb vagyok, mint egy leprás. Mindenhonnan kiszorítottak, a rendszer túlbuzgó hiénái saját könyvkiadómat, a Kárpátia Stúdiót is ezer módszerrel próbálták ellehetetleníteni.
2019-ben töredékét sem láttam annak a nagy társadalmi tablónak, amelyet ma érzékelek. Mégis, a Lovas István-sajtódíjátadáson elhangzott akkori gondolataimból egy sajátos lényeglátás bontakozott ki, amelynek máig tartó aktualitásai vannak. Sőt talán most a legidőszerűbb, hiszen visszatértek azok a lidercék, akiknek az eljövetelét előre vetítettem. Mennyivel máshogy alakult volna minden, ha néhány gondolatot megfogadnak azok, akiknek az lett volna a kutya kötelességük, hogy megvédjék a magyarságot EZEKTŐL. Mert ezek ugyanazok! Akkori beszédem nem egy retorikai csúcs, de azért fogadják annál nagyobb szeretettel.
By Szakács Árpád Podcast2019-ben Magyarország összes megyei napilapja központi szerkesztőségének főszerkesztőjeként Kelet-Közép Európa legnagyobb médiavállalkozásának egyik legbefolyásosabb, legismertebb személyisége voltam. A Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatom az elmúlt évtizedek legnagyobb vihart kavart tényfeltárása volt, amely globális hullámokat keltett, erről a világ legnagyobb hírügynökségei is írtak, mások mellett a CNN, BBC, Reuters. A cikksorozat miatt Magyarország USA nagykövetségére is behívtak. Nem mentem el.
Lovas István, az újságírófejedelem a halála előtt a legjobb és legbátrabb jobboldali újságírónak tartott. 2019 novemberében elsőként kaptam meg a legnagyobb példaképemről, Lovas Istvánról elnevezett sajtódíjat. A jobboldalon szó szerint igazi sztárkultusz vett körül, én számítottam a nagy reménységnek, aki előtt nem akármilyen pálya bontakozik ki.
2019 novemberében letértem a dúsgazdaggá válás útjáról, erkölcsi, morális okok miatt minden pozíciómról lemondtam. Legszűkebb körben nyíltan megfogalmaztam, hogy nem tudok azonosulni azzal a politikai rendszerrel, amelynek működésébe már mélyen beleláttam.
A döntésem miatt a későbbiekben a személyem megvetés tárgya lett, csak úgy hivatkoztak rám, mint áruló, elmebeteg, őrült, akivel érintkezni sem lehet, mert rosszabb vagyok, mint egy leprás. Mindenhonnan kiszorítottak, a rendszer túlbuzgó hiénái saját könyvkiadómat, a Kárpátia Stúdiót is ezer módszerrel próbálták ellehetetleníteni.
2019-ben töredékét sem láttam annak a nagy társadalmi tablónak, amelyet ma érzékelek. Mégis, a Lovas István-sajtódíjátadáson elhangzott akkori gondolataimból egy sajátos lényeglátás bontakozott ki, amelynek máig tartó aktualitásai vannak. Sőt talán most a legidőszerűbb, hiszen visszatértek azok a lidercék, akiknek az eljövetelét előre vetítettem. Mennyivel máshogy alakult volna minden, ha néhány gondolatot megfogadnak azok, akiknek az lett volna a kutya kötelességük, hogy megvédjék a magyarságot EZEKTŐL. Mert ezek ugyanazok! Akkori beszédem nem egy retorikai csúcs, de azért fogadják annál nagyobb szeretettel.