Gondolatneked

Ha Isten egyszer és mindenkorra kifizette a bűneinket, ha Ő maga többé meg nem emlékezik róluk, vajon helyénvaló-e, hogy mi állandóan megemlékezünk róluk, sőt az imáink többségében semmi másról nem is beszélünk Istennel? János első levele vajon ezt tanítja-e, vagy megint félreértettünk valamit? Hisszük, hogy szabadok vagyunk a bűneinktől és nem kell azokról sem megemlékezni sem értük bárhogyan is vezekelni...

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=GyhLsEO7drA&t=3015s

A vallásos neveltetés alapján könnyen tekinthetünk úgy a Bibliára, mint olyan történetek gyűjteményére, amely megmutatja, hogyan kell élnünk, illetve milyen kell legyen egy jó keresztény. Ha ezzel a hozzáállással olvassuk a Bibliát, csak újabb és újabb elvárásokkal fogunk találkozni. Jézus azonban azt mondta a farizeusoknak és a tanítványainak is, hogy már az Ószövetség és a törvény sem az elvárások gyűjteménye, hanem egy olyan történet, ami Őróla szól. Innentől kezdve nem olvashatjuk a Bibliát akárhogy! Kizárólag az újszövetségen keresztül, vagyis a megigazultság világosságában olvashatod a Bibliát. Ebben az üzenetben megnézzük, mint üzen nekünk Jób története ebben a kontextusban. Jób története nem azt mutatja meg, hogy milyen emberré kell válnod, hanem azt, hogy milyen tökéletes vagy már most Krisztusban, az új identitásodban!

forrás: https://www.youtube.com/watch?v=ep-MBnjGBzY