Írtam már róla, hogy Szegedi Laci barátomnál egy hétvégén összegyűltünk, és zenével, felolvasásokkal tarkított estét csaptunk. Itt esett meg az is, hogy az egyik hangjátéknak, én is szerves résztvevője lettem. A párbeszédes mű egy vicces, családi szituációt mutat be, ahol az író apukát családja nem hagy elmerülni a művészetben. Szegedi László alakítja a családapát, én pedig a feleséget (Bélát).

Hozzá kell tennem, hogy a felvétel teljesen ad-hoc módon történt. A felvétel előtt 5mp-el hamarabb kaptam meg a szöveget, és se átolvasni, se a figurát megfelelőképp kitalálni nem volt idő, sajnos egy helyen el is sikerült nevetnem. Az amatőrségtől eltekintve viszont kellemes emlék marad.