Sziasztok, az én nevem Papp Krisztián és ez pedig a minicube podcast negyedik epizódja.

A minap a teraszon olvasgattam Uncle Bob Clean Agile c. könyvét, aminek a végefelé találtam valamit, ami szöget ütött a fejembe. A craftsmanshipről volt szó, és épp a hivatás vs munka témakört tárgyalta, erről pedig eszembe jutott az, hogy eddig is elég nagy ütemben képezték a különböző gyorstalpalókban az embereket, de most a COVID után talán mégjobban beindult ez a gépezet.

Arról, hogy ez mennyire jó ötlet nem akarok most tárgyalni, ellenben kicsit gondoljunk bele ezen emberek motivációjába. Mivel is hirdetik az ilyen képzéseket?

Leginkább a fizetésekkel.

Teljesen természetes, hogy egyes embereknek ez lesz a legfőbb motiváló tényező. Persze egyéb módon is próbálják odacsábítani a dolgozókat a cégek, na meg valakinek már az is elég, hogy egy klimatizált irodában, home office lehetőséggel dolgozhat 8 órában. Amitől én félek az leginkább az, hogy nem alakul ki bennük a szakma szeretete, ami azokban van, akiknél már az első nyolc osztály alatt beakadt a számítástechnika. Sokaktól lehet majd hallani, hogy otthon már egy percet sem foglalkozik vele, hiszen ott már nem akar dolgozni lévén "azt nem fizeti meg senki". Számára a napi nyolc órával véget ér az egész, nem is fog egy perccel sem többet dolgozni, hiszen az teher. Otthon végképp nem fog szakmai cikkekkel foglalkozni, keretrendszerekkel, nyelvekkel játszani. Félre ne értsetek, semmi baj nincs ezzel, amíg nem okoz problémát. Miféle problémára gondolok? Leginkább arra, hogy mennyi ember fog kiégni, aki felugrott erre a vonatra, elkezdi csinálni, de legbelül nem ezt akarja csinálni? Hogy fognak bejárni nap, mint nap a munkahelyre, vagy éppen felcsapni otthon a laptopot a home office alatt?

Pedig fejlődni kell, mert a szakma nem áll meg. Ha egy pillanatra nem figyelünk oda, elrobog mellettünk. Nyílván mondhatjuk, hogy majd a munkaadó belénk invesztál és segit a fejlődésben, de mi van ha mégsem? Mi van ha vállalkozóként dolgozunk? Meg különben is, nem a mi felelősségünk az, hogy fejlesszük magunkat? Persze fogunk mi is gyorsulni, lesz itt is ami idővel szimpla ujjgyakorlattá válik. De az eszközöket, amik akár sokszorosára gyorsithatják a munkát ezzel nem fogjuk megismerni. Lehet velem van a baj, de már kisgyerekként is mindig azt mondogatták, hogy olyan szakmát válasszak, amit szeretek és akkor egy percet sem fogok dolgozni az életben. Szóval szerintem ezt a szakmát is csak akkor lehet eredményesen, hosszútávon végezni, ha az ember szereti azt. Nyílván rengetegen panaszkodnak a különböző legacy kódok és problémás ügyfelek miatt, akik "megnehezítik az életünk", de ezek egyfajta velejárói a szakmának. Ha nem lennének változások a specifikációkban - amiket annyira szeretünk -, akkor nem is szoftvert kellene írni az adott problémára.

Persze tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű az ember idejét menedzselni. Kell egy kis család, barátok, kell dolgozni, szórakozni, pihenni.. alapból se könnyű megteremteni az egyensúlyt, pláne ha az ember még egy kicsit utánaolvasna a dockernek, játszana a kubernetessel, megirna egy hello world-öt Rustban. Na és a kérdés itt az, hogy mitől vesszük el ezt az időt? A pihenésből? A szórakozástól? Netán a barátoktól? Vagy lehet nem is kell semmitől elvenni az időt, mert mindez inkább feltölt bennünket, szórakoztat, mert újdonság, mert érdekel?

Na ezekről nem esik szó, amikor az embert a programozói pályára csábitják. Ez volt a minicube podcast, találkozunk legközelebb!

Hosted on Acast. See acast.com/privacy for more information.