#40 Indonéziáról sztorizgatunk

Indonézia, motorozás és emberek! Ez a három szó kíséri végig beszélgetésünket, amiben Gueth Péter (utazó, író, rádiós műsorvezető) és Krulik Ábel (utazó fotográfus) mesélnek nekünk indonéziai élményeikről. Ábel: „Négy évet éltem Indonéziában és most is ott lennék, ha nem lenne világjárvány. Kelettől nyugatig és északtól délig szinte az összes nagyobb szigetcsoporton jártam már. A második, választott otthonom, amikor hazatérek a kis közép jávai faluba ahol éltem a falusiak megkérdik, hol voltam ilyen soká hogy nem láttak.” Péter: „Közel három évig éltem Indonéziában illetve felet Vietnámban. Egy évig tanultam indonéz nyelvet és kultúrát a yogyakartai (Jáva, Indonézia) Sanata Dharma Egyetemen, dolgoztam jakartai filmstúdióban, vulkánokat másztam, teherhajót stoppoltam, körbemotoroztam a szigetvilág jónéhány izgalmas vidékét. Ha meglátom a Yogyakarta tartomány határát jelző kaput, úgy érzem, hazaértem.” Csak ízelítőnek szó lesz rendőrségen töltött éjszakáról, motoros üldözésről, félreértett szavakról, a titokzatos nyugat-jávai piramisokról, undorító szállásokról, járhatatlan utakról, hajózásról és még több motorozásról.