Miklusicsák Aliz ajánlója  Hogy miért újra Kaffkát olvasok fel?  - kérdezheted tőlem kedves  hallgató. Miért nem választottam egy másik írót? Hosszú, kanyargós  keresgélés után keveredtem vissza Kaffka Margit következő regényéhez.  Úgy éreztem, hogy még feladatom van ezzel a nagykárolyi nővel, akinek a  sírját több, mint egy órán át keresgéltük családommal a Farkasréti  temetőben. Lelki rokonságot érzek kettőnk között, és nem csak azért,  mert ugyanabban a városban születtünk, hanem mert az írásaiban rejlő  érzésekkel mindig azonosulni tudok.   Kaffka írásait nem azért olvasom, mert izgatottan várom a történet  végét, hanem a sorok között szenvedélyesen tolongó szecessziós  gondolatokért, a helyzetek színes és illatos, fülledt valódisága és  ismerőssége miatt. Higgyétek el, nagyon jó ezeket a mondatokat  hétről-hétre kihangosítani, nekem ez igazi terápia! Ezért választottam  végül Kaffka Margit utolsó, 1917-ben megjelent regényét, a Hangyabolyt.  Nagyon fiatalon írta, mindössze 37 évesen, de már főműve, a Színek és  évek után.   A Hangyaboly egy zárdában játszódik. Ez az írás is a szabadság  kereséséről, a lázadásról és a falak lebontásáról szól, akár csak a  Színek és évek, de itt nem egy nő, hanem egy női közösség tagjai  próbálnak egy szigorú egyházi rendszert világi gondolatokkal átmosni,  miközben az elfojtott érzelmek és vágyak mindenféle csalárdságra  csábítják őket. Kaffka Margit előbb abban a nagykárolyi zárdában  nevelkedett, amely később iskola lett és ahol én is diák voltam,  majd  Szatmárnémetiben, a Szatmári Irgalmas Nővérek tanítóképző zárdájában  tanult,  s az ott átélt élmények szolgáltak alapjául  a Hangyaboly című   regényének is. Nem véletlen, hogy a regény megjelenését követően,  csakúgy mint a Színek és évek után is, sokan elfordultak tőle.   

Tartsatok velem ebben az irodalmi utazásban és hallgassátok az első  részt és , iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify–  csatornánkra!   

Köszönjük az "ÚJBUDA-MECÉNÁS" Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói  támogatását