Nyáry Krisztián ajánlója

A címszereplő, a harmadik utas nincs jelen Krusovszky Dénes novellájában. Amit tudunk róla, azt jószerivel egyedül a történet narrátorának fantáziájából merítjük. Vagy igaz vagy nem. 

Az olvasó és a főhős egyaránt információhiányban szenvednek. Ami kézzelfoghatóan létezik, az a lelkiismeret és az előítélet egymással szemben álló érzése. 

A morális dilemmák kifeszítése különösen jellemző a szerzőre, aki generációjának egyik legjelentősebb költőjeként váltott prózára, és írta meg Akik már nem leszünk sosem című regényét. 

A nemzedékeken és országhatárokon átívelő történet a felelősség, a múlttal való társadalmi és személyes szembenézés regénye, amelyet 2018-as megjelenése után több rangos fórumon is az év legjobb magyar prózakötetének választottak. 

Míg a regény 1956 és a jelenkor között váltogatja az idősíkokat és a nézőpontokat, a novella a legegyszerűbb történetmesélés hagyományait követi. A történet narrátora Bécs és Budapest között ingázik rendszeresen, – akárcsak maga a szerző. 

Azt nem tudjuk, hogy az író szokott-e útitárs-kereső telekocsi szolgáltatást igénybe venni, a főhős mindenesetre így tesz. 

De akkor miért marad üresen az első ülés, és kicsoda tulajdonképpen Ahmed, a harmadik utas?