Mai vendégem a magyar hardcore punk szcéna egyik legfontosabb zászlóvivője, a debreceni Hanøi zenekar énekese, Szabó Péter. Elmézgettünk a magyarul írt dalszövegek összekovácsoló és közönségformáló erejétől, a zenei alázaton át a pandémia által létrehozott ingerszegénység és információ túltengés paradoxonjáig mindenféléről, vagy épp hogy milyen velejárói vannak brazil jiu jitsu mesterképzésének és még azt is megtudtam milyen néven kezdték a zenekart a srácok jó 15 évvel ezelőtt. Tervek a mai bizonytalan zenei élet amúgy is alsó rétegeiben, pozitív hozzáállás ás hálaadás azért amink van, mindez a “Kontúrok” című legújabb lemezükön található dal vonzáskörében.

Itt a dalszöveg:

“a felüljáróról a síneket nézve
ez a vonat vajon merre vinne

az évek csak rohannak
mint alattam a vagonok
menjek vagy maradjak
"mi lett volna ha" párhuzamok

jeggyel kezemben, a peronon állva
még visszafordulhatok a megszokásba

menjek vagy maradjak
mit mondok magamnak
nem merem, vonakodok
"mi lett volna ha" párhuzamok

ne beszéljünk végletekben
a jövőről alkotott képeim félretettem
erős dobbanás a szívnek
kontúrok az életlenben
ahogy a párhuzamos sínek
találkoznak a végtelenben”

És a link a számhoz.