A falurombolás ellen protestáló levelét 1988. augusztus 23-án küldte el a fővárosi román nagykövetségének. Nevét soka ismerik Szlovákiában, Ausztriában, Cseh- illetve Lengyelországban, valamint Magyarországon is. Bizonyára vannak, akik az előző felsorolást kiigazítanák úgy, hogy talán szerencsésebb lett volna Felvidéket mondani. 1949. június 28-án született. Édesapja mentette meg annak idején a zólyomi Rákóczi-szobrot és alapította például az alsósztregovai Madách-múzeumot. Ez már egy olyan hagyomány, amit továbbvisz. Ugyanakkor az a kapcsolat a XVI. századi költővel, amire családnevéből gondolhatunk, nincs meg – csak egy véletlen egyezés. Bár az is tény, hogy neki magának volt köze a művészetekhez, igaz nem a lírához, hanem a drámához. A 68-as tavaszt illetve a Varsói szerződés bevonulását Prágában élte meg. Sorsa szerencsére nem fordul tragédiába –annak ellenére sem, hogy a kommunista állambiztonsági szolgálat nem nézte jó szemmel a tevékenységeit. Igen, így többes számban. Mert, hogy helytörténész és újságíró, közéleti ember és igazságkereső, valamint szinte mindene a honismeret és a honismertetés. Most nyáron a Magyar Örökség-díj átadásán B. Kovács István történész, néprajzkutató Márai Sándort idézte vele kapcsolatban: „Nagyon nagy dolog, ha valaki megérti a sors szavát.” Üdvözlöm Önöket a zenéket válogató Máry Szabó Eszter nevében is, Nagy György András vagyok. A korábban Arany Érdemkereszttel is kitüntetett Balassa Zoltánt hívtam fel Kassán, az otthonában.

Kép: Balassa Zoltán a Magyar Örökség-díj átadásán (Fotó: Cservenka Judit) | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter