A magyar néptánc nem csak az anyaországban népszeru, itt Ausztriában is számos tánccsoport muködik, több évtizedes múltra visszatekintve. A néptánc, mint minden mozgásforma, lehetoséget ad nemcsak a kreatív kiteljesedésre, de egyúttal önmagunk megismerésére is. De mit tanulhatunk a néptánc során magunkról, partnerünkrol és a szociális kapcsolatokról?

Több generáció készített együtt hímes tojásokat a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület húsvéti workshopján Felsoorben. Vida Anikó szombathelyi rajztanár népi gyujtésekbol származó mintákat hozott el a délutánra. Arról is beszélgettek, hogy mi kerül a húsvéti asztalra, na és miért is jó élmény a locsolás emléke.

Március 21-én világszerte a Down-szindróma világnapjára hívták fel a figyelmet az elfogadásról, esélyegyenlőségről és inklúzióról. Bécsben ennek szép példája az „Ich bin O.K." egyesület, ahol fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő fiatalok együtt táncolnak és lépnek színpadra. Az alapító, Zanin Katalin több mint 40 éve dolgozik azon, hogy lebontsa az emberek közötti falakat, munkájuk még az Operabálon is bemutatkozott. Nemrég könyvet is írt tapasztalatairól. Adásunkban Weber Katalin vele beszélget az indulásról, kitartásról és az elfogadás erejéről.

Adásunk vendége Somogyi Attila, a magyar népcsoporttanács elnöke, akivel nemrég készítettem hosszabb interjút az idén 50. évfordulóját ünneplő Népcsoporttörvényről. A beszélgetésben szót ejtettünk a magyar népcsoport jövőbeli elképzeléseiről, az oktatáspolitikáról, valamint személyes tapasztalatokról is Somogyi Attilával. A riporter Sebestyén Áron.

1956-ban mintegy 200 000 magyar menekült hagyta el Ausztria felé Magyarországot, a fő átkelési pont Andau/Mosontarcsa és Lutzmannsburg/Locsmánd voltak. Utóbbinál menekült át az akkor 20 éves csepregi fiatalember, Gálos Tibor, aki felsőpulyai nagymamájánál keresett menedéket, és végül Ausztriában valósíthatta meg álmát: orvos lett. Weber Katalin riportja.

Országszerte megemlékeztek a magyar egyesületek az 1848-49-es magyarországi szabadságharcról. Alsóőrben ezúttal nemcsak résztvevőként, hanem szervezőként is aktívan kivették a részüket az idei március 15-i megemlékezésből a Burgenlandi Cserkészek, de a felsőpulyai néptánccsoport, a Csalafinta táncosai is felkérést kaptak a fellépésre, akik szatmári táncokkal készültek. Az Unterwart /alsóőri ünnepséget ezúttal az Alsóőri Média és Információs Központtal közösen hívták életre.

Lehet valami 100 éves és mégis nagyon fiatalos, lendületes? A Bécsi Magyar Iskolaegyesület esetében ez így igaz - az egyesület idén ünnepli megalakulásának egy évszázados évfordulóját. Itt nem emléktáblák és poros iratok mesélnek a múltról, hanem gyerekzsivaj, versmondás, magyar mesék töltik meg a termeket. Az egyesület célja 100 éve változatlan: a Bécsben élő magyarok anyanyelvi képzése, kulturális identitásuk megőrzése. Az év során több rendezvénnyel is megemlékeznek az évfordulóról, de mi most arra voltunk kíváncsiak, milyen egy tanítási nap, hogy zajlik egy délután az iskolában, kicsiktől a nagyokig?

Lengyel Ferenc pedagógusként évtizedeken át tanította a Bécsben élő magyar anyanyelvű gyerekeket, de ő volt a névadója a közel három évtizedes múltra visszatekintő "Verőfény" versmondó versenynek, és a mai napig szervezi évről évre a Vers - sor - ban című versolvasó eseményt. Emellett újságíró és nem mellesleg költő is.

A bécsi magyar egyesületek és szervezetek ismét együtt emlékeztek meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. A Svung Bécsi Magyar Színház és a Napraforgók Néptáncegyüttes ünnepi műsorral készültek a megemlékezésre. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége és az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala közös ünnepségének a Collegium Hungaricum adott helyet.

Február 21-én volt az Anyanyelv Nemzetközi Napja. Az UNESCO 27 évvel ezelőtt, 1999-ben szavazta meg, hogy ezen a napon világszerte az anyanyelvet ünnepeljék. Csikós Gréta annak járt utána, hogy milyen kihívásokat tartogathat az Ausztriában élő magyar anyanyelvűek számára az anyanyelv ápolása.