Medvesalja krónikása így vall saját életéről:

Vannak történetek, amelyeket nem érdemes az emlékezésre bízni, mert az emlékezet cserben hagyja az embert, ahogy engem is cserben hagyott. Én húsz évet vártam arra, hogy bizonyos történeteket, amiket hallottam, azokat majd megírok. Elfelejtettem.

Elmondása szerint, diktafonnal járta a falvakat és játszotta fel a történeteket. A 90-es évek elején nem volt probléma adatközlőket találni, az emberek szívesen elmesélték történeteiket, sok érdekes emberrel sikerült beszélgetnie. Csempészekkel, kastélylakókkal vagy épp Tomáš Masaryk lovászával.

Az elmúlt években egyre nehezebb még élő adatközlőt találni. Sokan még saját településük történetét sem ismerik. Pedig ahogy mondja, érdekesebbnél érdekesebb történetek tartoznak egy-egy várromhoz vagy kastélyhoz.

Hajdanán az Új Szó Családi kör rovatában majd a Vasárnapban, a Szabad Földművesben, majd a Szabad Újságban jelentek meg riportjai, ma már azonban nyugdíjasként csak a könyvírásnak szenteli idejét. Ezzel valóra váltva régi titkos álmát.