Portré mikrofonnal

Mit várunk a fodrásztól, amikor beülünk a székébe? Hogy pontosan olyan frizurát készítsen, amilyet elképzeltünk, vagy hogy segítsen kitalálni, mi állna igazán jól nekünk? Egy új hajszín, egy merészebb vágás vagy a megszokott fazon felfrissítése mögött sokféle vágy húzódhat meg. A fodrászra bízzuk, hogyan jelenünk meg mások előtt, ezért a szakértelme mellett a figyelme is számít. Ezúttal egy olyan szakember életútját ismerhetjük meg, aki a szalonban és a tanításban egyaránt otthon van. | Szerkesztő: Balázs Zsanett

A jog világa kívülről talán elsősorban szabályokról, paragrafusokról és döntésekről szól, miközben az ügyvédi munka mögött minden esetben emberek és személyes történetek állnak. Tóth Levente Tibor a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát, majd ingatlanforgalmi szakjogászi végzettséget is szerzett. Pályája során több jogterülettel is foglalkozott, 2021 óta pedig egyéni ügyvédként dolgozik. Portrénkban a pályaválasztásáról, tanulmányairól, a hivatásáról és az emberről is beszélgetünk.

Fotó: MKR, Polcz Péter | Szerkesztő: Balázs Zsanett

Emberi sorsok, konfliktusok, újrakezdések. Vannak hivatások, amelyekben nem lehet kívül maradni: minden találkozás nyomot hagy az emberen.

Mai portréműsorunk vendége olyan szakember, aki hosszú éveken át a pártfogó felügyelet, a mediáció és a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának területén dolgozott. Vajon mit tanult az emberekről, a felelősségről és a megbocsátás lehetőségéről?

| Szerkesztő: Balázs Zsanett

Vannak életutak, amelyek első pillantásra különböző területeken zajlanak, valójában azonban ugyanarról szólnak: emberekről, közösségekről és az értékteremtésről. Vendégünk több évtizedes pályafutása során mindig a kultúra szolgálatát tekintette feladatának, miközben számos változást, sikert és kihívást élt meg a magyar színházi életben. Munkásságát a kitartás, a szervezőerő és az a meggyőződés jellemzi, hogy a színház elsősorban találkozás a közönséggel.

Mit jelent hosszú éveken át felelősséget viselni egy közösségért? Hogyan lehet megőrizni a lelkesedést és az alkotókedvet a folyamatosan változó körülmények között? Többek között erről is beszélgetünk mai portréműsorunkban. | Szerkesztő: Balázs Zsanett

Vannak életutak, amelyek első pillantásra különböző területeken zajlanak, valójában azonban ugyanarról szólnak: emberekről, közösségekről és az értékteremtésről. Vendégünk több évtizedes pályafutása során mindig a kultúra szolgálatát tekintette feladatának, miközben számos változást, sikert és kihívást élt meg a magyar színházi életben. Munkásságát a kitartás, a szervezőerő és az a meggyőződés jellemzi, hogy a színház elsősorban találkozás a közönséggel.

Mit jelent hosszú éveken át felelősséget viselni egy közösségért? Hogyan lehet megőrizni a lelkesedést és az alkotókedvet a folyamatosan változó körülmények között? Többek között erről is beszélgetünk mai portréműsorunkban. | Szerkesztő: Balázs Zsanett | Szerkesztő: Balázs Zsanett

A színház világa legtöbbször a látványról szól: fényekről, díszletekről, jelmezekről, mozdulatokról és apró kellékekről, amelyek életre keltik a történetet a színpadon. De vajon hogyan lehet mindezt szavakkal megmutatni azoknak, akik nem látják az előadást? Hogyan válhat egy hang képpé, egy mondat mozdulattá, vagy egy halk narráció a színházi élmény részévé?

Vendégünk munkája éppen erről szól. Évek óta dolgozik azon, hogy a látássérült nézők számára is teljes legyen az előadás élménye. Miközben előadásokat narrál, színházi programokat tervez és oktat is, egy különleges világot teremt: olyat, ahol a színház nemcsak látható, hanem hallható és átélhető is. Olykor egyetlen jól megfogalmazott mondattal tesz láthatóvá egy gesztust, egy díszletet vagy akár egy apró színházi kelléket.

| Szerkesztő: Balázs Zsanett

A cimbalom hangja egyszerre hordozza a magyar népzene hagyományát és a koncerttermek kifinomult világát. Mai vendégünk a hangszer egyik legismertebb és legsokoldalúbb mestere, aki évtizedek óta meghatározó alakja a hazai és a nemzetközi zenei életnek.

Cimbalomművészként pályája során számos műfajban otthonosan mozog: a népzene mellett a klasszikus zene, a jazz és a világzene területén is rendszeresen fellép. Zenészként a világ számos pontján koncertezett már – Lisszabontól egészen New Yorkig –, rangos szimfonikus zenekarokkal lépett színpadra, és a New York-i Carnegie Hall közönsége is hallhatta játékát. Több mint száz lemez közreműködője, és számos kiemelkedő művésszel dolgozott együtt itthon és külföldön.

Sokoldalú művészi munkáját rangos díjakkal ismerték el: többek között Martin György-díjjal, Prima Primissima díjjal, valamint a magyar művészeti élet egyik legnagyobb kitüntetésével, a Kossuth-díjjal.

Balogh Kálmánnal, a szerkesztő-riporter Balázs Zsanett beszélget.

A zenei szerkesztő: Bögös Henrietta.

Fotó: MKR - Szekeres Zsombor | Szerkesztő: Balázs Zsanett

Hogyan lesz egy személyes történetből országos mozgalom? Mi kell ahhoz, hogy valaki a saját félelmét mások reményévé formálja?

Egy nő, aki nemcsak túlélte a legnehezebb próbatételt, hanem erőt formált belőle. Tóth Icó, kétgyermekes édesanya, közösségépítő, civil vezető, aki ma már nők ezreinek ad kapaszkodót és hangot. A Mályvavirág Alapítvány élén a megelőzés, a tájékoztatás és a sorstársi támogatás egyik legismertebb hazai alakja lett, miközben nemzetközi szinten is képviseli a nőgyógyászati daganattal érintett nők ügyét.

Műsorunk vendége: Tóth Icó, a Mályvavirág Alapítvány elnöke, valamint munkatársa, Dedeó Anikó, a Mályvavirág Pontok Országos vezetője. | Szerkesztő: Balázs Zsanett

Berecz András pályája nehezen sorolható egyetlen műfajba. Mesél, énekel, fordít, elemez és tanít, miközben évtizedek óta járja azokat az utakat, ahol történetek, dallamok és emberi sorsok találkoznak. Gyűjtőmunkája és előadói tevékenysége határon innen és túl is visszhangra talált, színpadokon, tantermekben és közösségi terekben egyaránt.

Az elmondott történetek mögött mindig ott van a figyelem és a hallgatás gyakorlata, a nyelv pontos használata és az a törekvés, hogy a régi történetek ma is érthető módon szólaljanak meg. Ez az út nem lezárt történet, hanem folyamatos párbeszéd múlt és jelen között.

Fotó: MKR- Polcz Péter | Szerkesztő: Balázs Zsanett