a modern világban eltűntek a közös rituáléink. nincsenek virrasztások, komatálak, együttlétek, amik segítenének elhordozni a halált, a születést, a veszteséget. egyre inkább egyedül próbálunk megbirkózni azzal, amihez mindig is közösség kellett.

ebben a beszélgetésben arról gondolkodunk, hogyan nőhetnénk újra körbe a fájdalmainkat — egymás jelenlétével. hogyan találhatnánk vissza a rítusainkhoz, a szolgálat, az együttlét, a csend gyógyító erejéhez.

a reményhalban ezúttal a gyász, a születés és a közösség erejéről beszélgetünk: arról, hogy a remény nem mindig mosolyog. néha csak csendben melléd ül.