Van ugye a mondás, hogy "ne hagyjuk, hogy a tökéletes legyen a jó ellensége" avagy, hogy vigyázzunk, nehogy a tökéletlenségtől való félelem miatt ne ismerjük fel a jót, a jobbat... Ezt eddig elég jól ugrotta meg a magyar nép, és megértette, hogy nem a tökélyre kell várni, hanem csapatni kell. Na most jön a dilemma, hogy fel vagyunk e készülve a tökéletlenségekre. Ezen merengtem, aztán a végén meg van egy kis katicáskodás.