A podcast jövőjéről beszélgetve mindhármunkban megjelent az érzés, hogy a közös munánk jelen formájában nincs összhangban a középtávú szakmai céljainkkal. Úgy érezzük, hogy elfogyott a podcastből a lendület, így ennek a kezdeményezésnek most pontot teszünk a végére.

Több korábbi téma kapcsán (pl. halogatás, felelősséghárítás) megjelent már a pszichés kapacitás fogalma, amit most középpontba helyezünk. Mit jelent? Hogyan "mérhető"? Miért fontos foglalkozni vele? Miért elengedhetetlen ha személyiségfejlődésről beszélünk, mi a szerepe a tanulásban, feldolgozásban? Mire érdemes figyelned, ha szeretnéd jól menedzselni és növelni a pszichés kapacitásodat? Ha ezek a kérdések téged is megmozgatnak, tarts velünk.

A kétségbeesés a megújulás katalizátora. Amikor minden elérhető erőfeszítést megtettem, már nem tehetek többet, akkor bomlik ki a korlátoltságommal való szembenézésben a kétségbeesés. Megélem a gyengeségemet, törékenységemet, mulandóságomat. Beengedem a bizonytalanságomat. Felvállalom ami van, feladom a kontrollt szabad teret engedve a történéseknek. Az így létrejött teremtő csendben jelenik meg az új nézőpont, szemlélet, lehetőség, amely tovább lendít.

Igények kifejezése, határtartás, partneri viszonyulás, asszertivitás - ezek mind az önképviselet megnyilvánulásai lehetnek. Önképviseletünk mértéke erősen függ attól,  - milyen szinten vagyunk tudatában igényeinknek, szükségleteinknek, vágyainknak,  - ezeket mennyire vagyunk képesek érvényesíteni,  - mennyire érezzük függésben magunkat a másiktól,  - képesek vagyunk-e feljogosítani magunkat a jóllétünk meghatározására.  Van, hogy túl akarjuk védeni a másikat, és van, hogy túltoljuk az önképviseletet ami bennünket tesz agresszorrá. Egy dolog biztos: másokkal együtt élünk és a realitás az, hogy nem mi vagyunk a világ közepe. Hogyan lehet megtalálni az arany középutat és képviselni magamat, de nem elnyomni másokat? Erről beszélgetünk saját élményeink, tapasztalataink megosztásán keresztül.

A környezetünk tele van zajforrásokkal, amelyekre különösen fogékonnyá válunk, ha feszültek, fáradtak vagyunk. A háttérzajként használt tartalmak, a végtelenségig görgethető appok, az eseményekkel teleszórt naptárak afelé hatnak, hogy a figyelmünket nem tudjuk önmagunk, saját megéléseink felé fordítani. Arról beszélgetünk, mi hogyan zajosítjuk az életünket, mit látunk a környezetünkben, és hogy miért lehet a zajosság jó önismereti jelzőrendszer.

Az évad záró adásban reflektálunk a podcast által bejárt utunkra. Körbejárjuk mit jelentett ebben az utazásban a szórakoztató jelleg, az önfelvállalási út, a teremtő beszélgetés és picit hangosan gondolkodunk a műsor lehetséges jövőjéről.

Amikor hazudok, a saját valóságomtól eltérő valóságot akarok felépíteni a másikban. Vagy éppen próbálok megfelelni az általam észlelt külső nyomásoknak, lemondva ezzel önmagam meghatározásának jogáról. Egyszerre hárítok felelősséget és próbálok kontrollt tartani. Hazugság-e ha torzítok valamit, tévedek, és igaznak vélem azt? Hogyan tudok rájönni, hogy hazugságban élek? Hogyan jutok el a hazugságtól az igazmondásig? Van igazabb igaz, mélyebb igazság?

Védelmi mechanizmusainkon keresztül az egónk megakadályozza, hogy találkozzunk belső feszültségeinkkel, és a feloldásukon keresztül változást idézzünk elő az énképünkben, megélésünkben, viselkedésünkben. Amikor egy témában újabb és újabb feszültséget hárítunk el, tabuvá válik, és ellehetetlenül az adott területen való változás, fejlődés, berögzül a feszült állapot. Hasítás, magyarázkodás, tompaság – saját megéléseinkről beszélgetünk.

Új műsor struktúrával próbálkozunk. A felvétel előtt 1 perccel kisorsolunk egy szót, fogalmat, szókapcsolatot. Majd ennek a számunkra való jelentését, a ránk való hatását bontjuk ki.   

Napjainkban több szempontból a gyengeség kultúrájának a dicsőségét éljük. Elkényelmesedtünk és kerüljük a feszültséget. A tényleges támogatást nehezítő viselkedésre szocializáljuk egymást. Vajon puhányság a politikai korrektség vagy a safe space? Hogyan hat ránk a bármit megkaphatunk üzenete?

A düh egy alapérzelem, kivétel nélkül mindannyian megtapasztaljuk amikor azzal szembesülünk, hogy a környezetünk erősen hat ránk, az események nem az elvárásaink szerint alakulnak, azonosulásaink, identitásunk megkérdőjeleződnek. Miért ilyen nehéz  mégis megélni és kifejezni a harangunkat? Mit tehetünk, hogy egészségesen vezessük le? Erről beszélgetünk.