ThinkDeep.

Bezzeg másnak összejön! - de miért? és mit tanulhatsz belőle?

Minden álmunk, vágyunk velünk kezdődik. Bennünk születik meg és ha úgy van - velünk is végződik: vagy úgy, hogy beteljesítjük, vagy úgy, hogy nem.

De ha nem sikerül, az biztos azért volna, mert a másik a kiválasztott, mi pedig örökké a körülményeink és az élet igazságtalan természetének áldozatai volnánk?

Mivan, ha nem hisszük el, hogy megérdemeljük, hogy beteljesüljenek az álmaink? Mivan, ha azt hisszük, hogy noha az már megvan, hogy mit szeretnénk, nem vagyunk "elég jók", hogy meg is adjuk magunknak, amire vágyunk.

Ha valamit akarunk, eléggé kell akarnunk, és már-már szemtelen meggyőződéssel, de mivan, ha nem merünk elég szemtelenek lenni, mert az a program fut bennünk, hogy csak egy bizonyos határig kérhetünk jó szerencsét és boldogságot magunknak az élettől, mert az "olyan embereknek, mint mi" limitált mennyiség jár ezekből.

Végül...mivan, ha nem lesz sosem valóság, csak ábránd a vágyainkból, mert egyszerűen rossz helyen vagyunkt, de nem merünk elmozdulni.

Beszéljünk róla!

A megfelelési kényszer nem csak abban merül ki, hogy szinte mindig igen-t mondasz, amikor legszívesebben nem-et mondanál. Nem csak abban merül ki, hogy nagyon szélsőséges, egyértelműen mérgező viselkedésformákat tűrsz el a kapcsolataidban a status quo érdekében. Ez csak az asszertivitás kerülés mesterfokon.

De mi a helyzet azokkal a people pleasing tendenciákkal, amik nem ennyire nyilvánvalóak? Azok a megfelelési kényszerből születő szokások, megnyilvánulások, amik úgy váltak a személyiséged részévé, hogy észre sem vetted? Amikről azt gondolnád ártalmatlanok, de közben a sok kicsi sokra megy törvénye itt is igaz.

Minden megnyilvánulásunk, amivel azt üzenjük magunknak: "most elnyomlak, mert a másik véleménye, hangja, tere, ideje, akarata stb. fontosabb, mint az enyém" összeadódik, és tudattalan lassan addig kódoljuk így magunkat, míg el nem hisszük, hogy hanyagolhatóak, másodlagosak és jelentéktelenek vagyunk.

Ebben az epizódban hozok pár példát arról, hogy hogyan is néz ki hétköznapi szituációkban a kevésbé nyilvánvaló megfelelési kényszer.

Kevésnek érzed magad, mert:

- elhanyagolod a kapcsolatod önmagaddal, ezért arra hajlasz, amerre a rohanó mindennapok érzései fújnak?

- hatalmas energiát és időt szánsz arra, hogy bizonyítsd a nem megfelelő embereknek, nem megfelelőképpen, hogy lássák meg az értéked, fogadjanak el és szeressenek végre?

- minden egyes alkalommal egzisztenciális krízisbe zuhansz, amikor úgy látod - főleg a közösségi médiában -, hogy mások megfejtették, hogyan kell JÓL élni az életet?

LEHET. Bogozzuk ki a miérteket és oldjuk fel ezeket a hátráltató viselkedésmintákat.

A konfrontációt kerülő, konfliktusra képtelen, felelősségvállalást elnapoló emberek áldozatai sokszor egyedül maradnak érzéseikkel, miszerint : valami nincs rendben köztünk, de a másik nem mondja, mi.

Nem minden kapcsolat zárul nagy beszélgetésekkel vagy veszekedéssel. Sokszor csak apró változások történnek. Csendes jelek, amiket könnyű figyelmen kívül hagyni – de ezek árulkodnak arról, hogy valaki már nem úgy van jelen az életedben, mint korábban.

Ebben az epizódban 4 ilyen csendes, mégis mélyen beszédes jelet hozok, hogy felismerd, ha valaki elkezdett lassan, szavak nélkül kihátrálni az életedből.

Gyerekként megtanultunk megküzdeni – alkalmazkodni, elkerülni, megfelelni, túlélni. De mi történik, ha ezek a stratégiákat felnőttként is használjuk... még akkor is, ha már nem kellene? Ebben az epizódban átbeszéljük, hogy hogyan válnak a gyerekkori megküzdési mechanizmusok a személyiségünk részévé – hogy hogyan ismerhetjük fel őket, és hogyan tudjuk elengedni őket.

Sokan éljük úgy a napjainkat, hogy fogalmunk sincs róla, hogy igazából mennyire sikeresek vagyunk, sőt, azt hisszük a sikerrel egy napon sem szabadna említeni bennünket, ami nem véletlen!..

A kapitalizmus, a túlzásba vitt individualizmus, a kapzsi emberekkel való direkt és indirekt interakcióink, az általunk idealizált intézmények valósága kicsavarta a kezünkből a siker emberséges oldalról való megközelítését.: Az igazi siker tehát egy rigid, anyagias, a félrevezetésre bármikor készen álló embert kíván. 

De ne felejtsük el, hogy emberi lényként, az, hogy sikeresek vagyunk-e vagy sem, az anyagi javainkon messze túlmutató faktorokkal kell mérnünk. Definiáljuk újra a sikert, tegyük a helyére a szerepét az életünkben! 

Mindannyian hajlamosak vagyunk a végsőkig hajtani magunkat, és hiába szól a közhely " az egészségünk a legnagyobb kincsünk", a mindennapok rohanása kitörli belőlünk ezt az örök igazságot.

Ideig- óráig meg is ússzuk, hogy ebben a tempóban vezetjük az életünket, de ha nem állunk meg, amikor szükségét érezzük, nem pihenünk és nem végzünk időről- időre önreflexiót, hanem robotpilóta üzemmódban visszük a feladatainkat fittyet hányva az érzéseinkre, lelki- fizikai kimerültségünkre a vége kiégés, levertség, motivációhiány, szorongás és betegség lehet.

Ha már itt tartasz, és még ráadásul mar a bűntudat, hogy miért nem tudsz ez alkalommal gyorsan visszapattanni, ha a fáradtság, a motivációhiány jellemzi a napjaidat, ez az epizód Neked készült. Benne találsz majd empátiát, megértést, megannyi gondolatébresztőt, és nem utolsó sorban konkrét gyakorlatok várnak, amik segítenek Neked, hogy megtanuld kiemelni önmagad ebből a talán kellemetlen, de nagyon is emberi állapotból.

Mindig nagyon megtisztelő, amikor bizalommal fordultok felém, és kikéritek a véleményem különböző, az életeteket komolyan érintő dilemmákról, problémákról.

Ilyenkor nagyon komolyan veszem a feladatom, és megpróbállak Benneteket minden tudásomat és élettapasztalatomat bevetve tanácsokkal és a véleményemmel segíteni.

Ebben az epizódban 3 kérdést olvasok fel, ami Tőletek érkezett, és kérdésenkét 10 percben kifejtem a véleményem az adott témakörről.

A kiválasztott kérdések témája nem csak a kérdezőket érinti, sokunkat foglalkoztathatnak hasonló gondolatok, amikről nem árt, ha beszélünk, és remélem, hogy általam olyan gondolatébresztőkre tesztek szert, amik hasznosak, és előrevisznek.

Észrevehető, hogy amikor a mentális egészségről van szó, nagy divatnak örvendnek az olyan tartalmak, amik azt segítik, hogy megtanuljuk, hogy hogyan húzzunk határokat, hogyan finomhangoljunk másokat, hogyan tanítsuk meg a Világgal, hogy hogyan viselkedjen velünk.

És noha nagy szükség van az ilyen tartalmakra is, DE:

Mi a helyzet VELÜNK? Mivan, hogyha akár mi is lehetünk azok a báránybőrbe bújtatott farkasok, akik szabotálják az előrehaladásunkat, fejlődésüket a viselkedésünkkel.

Néha nem árt egy kis önvizsgálatot tartani, és ha kell, leleplezni saját magunkat, mindezt nem a szégyen és az önmarcangolás számlájára, hanem azért, hogy önmagunk legjobb verzójaként élhessük önazonos életünket.

Ebben az epizódban ezt az önvizsgálatot segítem, konkrét példákkal, ahol elbukhatunk, mint önmagunk legerősebb katonái.

Rengetegen találják magukat érzelmileg bántalmazó kapcsolatban, és ez nem a véletlen műve, ahogyan az sem, hogy az ilyen kapcsolatokból miért borzalmasan nehéz kilépni, minden ráció ellenére.

Az érzelmileg manipulatív, bántalmazó piócák ugyanis keresik a legyengült érzelmi immunrendszerrel rendelkező áldozataikat, a gazdatestet, majd kifinomult módszerekkel láncolják magukhoz gyanútlan kapcsolódásra, megértésre, elfogadásra, társaságra vágyó partnerüket.

Ezeket a rafkós és aljas módszereket fogom most leleplezni, és azt is kibeszéljük, hogy miért olyan nehéz kiszabadulni az érzelmileg bántalmazó ember karmaiból.