Túlélők podcast

Tóth-Fazekas Andrea Túlélők-sorozatában egy rendhagyó podcastet hallgathatnak: ezúttal ő válaszol a kérdésekre! Aki kérdezi őt: Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője. A beszélgetésben – ahogy azt már megszokhatták – szó lesz istenélményről, túlélésről, csodáról, és arra is választ kaphatunk, miért nem hallhatjuk most egy ideig Andrea podcastjait.

A Túlélők új epizódjában Tapolyai Emőke klinikai- és pasztorálpszichológus Tóth-Fazekas Andrea vendége, aki több mint 20 éve foglalkozik vezetői mentorálással, egyéni és párterápiával. Téma a túlélés lélektana, továbbá az újévi fogadalmak haszna, az elmúlt év tanulságai és személyes túlélős élmények.

A mostani adásban egy kollektív témát hozok, amely sokunk mindennapi életére hatással van az elhallgatott, feldolgozatlan traumák miatt. Egy idei, 2020-as döntés értelmében a háborúkban megerőszakolt nők emlékezetére állítanak emlékművet Budapesten, 2023-ban. Csak a II. világháború alatt több százezer nő és család lett áldozata a tömeges nemi erőszak háborús bűnének, amely mára történelmi tény, nyíltan beszélhetünk erről. A nemi erőszak mindig is kapcsolódott a háborúkhoz, ennek tömeges formája azonban nem általános. Most Pető Andrea történész professzor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a vendégem, aki e témát 20 éve kutatja. 2018-ban megírta az „Elmondani az elmondhatatlant” című könyvet, amelyben interjúkkal, kutatásokkal tárja elénk a témát, és arra jut, hogy a „II. világháború alatt elkövetett nemi erőszak története nélkül nem teljes az a kép, amit megtudhatunk Magyarországról.”

Mi történik, ha fogyatékkal élő gyermek születik a családba? Vendégem Tulkán Katalin, aki férjével 8 és 4 éves gyermekük mellett a 15 hónapos Down-szindrómás Panni lányukat is neveli. Amikor kiderült, hogy babájuk Down-szindrómával születik, Kati tartott ettől a helyzettől. Most már szívesen beszél életükről, mert fontosnak tartja elmondani, hogy általában a félelem nagyobb, mint a valóság nehézségei, és a gyermek létezése, az iránta érzett szeretet minden nehézséget felülír.

Kamaszkorában kezdte borítékos sorsjeggyel, később a rulett lett a kedvence, majd krupiénak állt, hogy rájöjjön, hogy tudna többet nyerni, végül pedig jött minden: nyerőgép, Blackjack, póker. Az „all in”-t akkor dobta be, amikor összes anyagi forrását és családját is elvesztette – ekkor volt 30 éves. A mélypont elérése után kezdett csak el gyógyulni, tudatosan. Később szenvedélybeteg-segítő vált belőle, mára pedig visszatért eredeti szakmájához, műszaki területre. Ő Majer Balázs, aki túlélte a szerencsejáték-függőséget.

Vendégem Olaj Anett, az abortusz.hu oldal szerkesztője. Nyíltan vállalja, hogy hiba volt abortálnia fiatalkori egyéjszakás kalandjából származó gyermekét. Erre azonban csak évekkel később döbbent rá, amikor tervezett gyermekével volt várandós. Ma azon dolgozik, hogy felhívja a figyelmet az abortusz csapdáira és a posztabortusz-szindrómára, amely mindenkit utolérhet és mélyen károsíthat. Anett ma ötödik gyermekével várandós, és beszélgetésünkkor mindenórás.

Vendégem Kő Boldizsár képzőművész, akinek munkáit kicsik és nagyok is ismerhetik, hiszen szobrokból alkotott játszótereket készít. Ezek a színes, népmesei ihletésű játszóterek olyanok, mintha térbeli mesekönyvek lennének. Most azonban nem munkája szépségeiről kérdezem, hanem beszélgetésünk vezérfonalát az a mondat adja, amelyet a "Belső tárlat" című könyvéből idézek: „A magyar értelmiséginek két útja van, az egyik az alkoholizmus, a másik sajnos járhatatlan.”

Vendégem a Jószolgálat-díjas Raffael István, aki roma férfiként egyedül neveli ikergyermekeit, mert felesége a szülés után 12 órával elhunyt. Túlélte a gyászt, felvállalta az egyedülálló apaságot. Miközben megéli a társadalmi előítéleteket mint roma szülő, családsegítő szociális munkája mellett arra is energiát fordít, hogy gyermekvédelemmel kapcsolatos tanácsokat adjon önkéntesen. Sőt, azon is dolgozik, hogy egyre több romát foglalkoztassanak a munkáltatók. Nemrégiben életvezetési tanácsadóként is elkezdett tevékenykedni – biztosan sikeresen, hiszen a legfontosabb vizsgatantárgyából hitelesen doktorált: gyerekei, Blanka és Noé már ötévesek és jól vannak!

Ebben az adásban vendégem egy olyan lány, aki prostituáltként élt. Nem volt könnyű olyan embert találni, aki kimenekült ebből a helyzetből, tud és akar is nyilatkozni életének erről a szakaszáról. Beszélgetőpartnerem, a 28 éves Boglárka, azért teszi ezt, mert küldetéstudata van: nem hagyja, hogy múltja legyőzze, eltökélte, hogy azon fog dolgozni, hogy minél többeket megmentsen ettől az életformától. Biztonsága és új életlehetősége miatt ebben a beszélgetésben a nevét, korát és hangját megváltoztatjuk. Ez a legelső alkalom, hogy nyilatkozatot ad egy olyan lány, aki a Névtelen Utak Alapítvány segítségével felépült, így egy kicsit mindenki izgul a beszélgetés miatt... Én is.

Beszélgetőtársam tíz évet élt hajléktalanként, de igazi túlélő! Diplomáját ezalatt szerezte meg, két éve pedig már albérletben él, nemrég még nyaralni is tudott saját keresetéből. Vendégem: Nagy Zsuzsi. Átbeszéljük a hajléktalanokkal kapcsolatos sztereotípiákat és mindazt a sok egyedi történést és döntést, amik őt a hajléktalanságig vitték. Végül pedig kiderül, hogyan sikerült szakítania ezzel az életformával.