A Moondog néven elhíresült zeneszerző 16 éves korában – egy szerencsétlenül az arcába csapódó robbanószer hatására – megvakult. Belső látása azonban egyre élesebb lett. Olyannyira, hogy valóságos szinesztézia-érzet alakulhat ki bennünk egyszerre kontemplatív és dinamikus kompozíciói hallatán, melyek szólamvezetése olykor vakuvillanásszerűen vetít elénk egy-egy képsort, hogy a hallomások és látomások kavalkádja aztán hirtelen – mintegy mozgóképen – elevenítse meg a nagyvárosi forgatagot. Azt is mondhatnánk, hogy a 6. sugárút szeme világát vesztett, ki tudja, milyen párhuzamos valóságból ide érkezett élő monumentuma megrögzött utcazenészként magukkal a hangokkal látott, melyeken keresztül mi is mind világosabban pillanthatjuk meg a körülöttünk lévő valóságelemeket. A Világzene eleddig sorjázott világzenéi után tehát: Moondog „világtalan" zenéje következik. Lássátok!