„Csak érintsd meg a tavat, s a fák felsóhajtanak" – énekli Nick Cave egyik dalában. Ha a most hallható hanghullámok vízkörei elérnek titeket, nézzetek ki az ablakon; talán még elkaptok valamit az október végi vénasszonyok nyarából. Megejtő, ha az idő tava megremeg, és az évszakok egymásra hullnak – egy pillanatra az örökkévalóságban érezhetjük magunkat. Így történhet ez Nick Drake dalait hallgatva is, aki egyfajta huszadik századi – 26 évesen eltávozott – trubadúrként ihlette meg az Ensamble Phoenix Munich együttest. Joel Frederiksen zenekarvezető Erzsébet-korabeli hangszereléssel közelítette meg Drake dalköltészetének szinte megbonthatatlannak tetsző világát. A következő szemelvények a Requiem for a Pink Moon című műsor, avagy áhítat élő felvételéről szólnak, ahol egymásba folynak a 16–17. századi hajdani lantos énekmondók (elsősorban John Dowland), valamint Nick Drake szerzeményei. E légies zenei labirintus pedig nem útvesztőket kínál... körbe-körbe vezet...