Ha az emberi táj zakatolásából, zajaiból, zörejeiből kibomló ritmusok vagy hangok hírt adnak magukról, a körülöttünk lévő jelenségvilág atmoszféráiból, valamint az általunk működtetett világjelenségek tónusaiból egyszerre zene áll össze. Olyan rögtönzésszerűen születik meg bennünk, mint bármelyik érzéki észleletünk vagy pillanatnyi hangulatunk. Mondhatni kész kompozícióként. „Akinek füle van, hallja meg.” – visszhangozhatnánk az újszövetségi szavakat, Szabados Györggyel együtt, akinek zeneszerzőként és free jazz zongoristaként éppen ez az improvizatív készség lett a legfőbb alkotói eszköze. Úgy élt ezzel a természet mentalitással és muzikalitással, hogy közben nem feledkezett meg magáról az eszközalkotóról sem. Mert zenélni számára nem volt kevesebb, mint részt venni a Teremtésben, megismételni annak első mozzanatait. Munkásságának csöndmagja ezért kimondatlanul is az a bensővé tett isteni szféra, ami az égi-földi hangóceán legmélyén rejtekezik...