A Világzenede mai vendége, Szabó Bálint „hang-dekolonizátor” szerint az ún. world music nem más, mint az európai ember narcisztikus tükörbenézése; avagy torz percepciója az ugyancsak úgynevezett „Másikról”. Bálint még podcastsorozatunk három hét múlva élesedő, utolsó adásának tervezett címére is ráérzett, mikor a Világzene, de… formulát említette. Mai műsorunk – ebben az ellentétes mellérendelő szerkezetben – a tudat gyarmatosításának világméretű árjával szemben próbál az imaginárius zenei terek, s így a tőlünk elkülönböző, kipusztulóban lévő kultúrák felé araszolni. A Decolonize Your Mind Society első lemezének főáramú hallgatása közben, egy-egy háttérzene erejéig Szabó Bálint szólóprojektje, a Gosheven is megidéződik majd, egyfajta búvópatakként. Hogy immáron nem kizsákmányoló konkvisztádorokként hajózunk ki, megfigyelésünkkel még így is elpusztíthatjuk a megfigyelésünk tárgyát. Erre a heisenbergi paradoxonra figyelmeztetett Bálint egyik gyakran hivatkozott kútfője, a korábban általunk is meginterjúvolt Hortobágyi László, aki konkrétan „idevetett hajótöröttként” aposztrofálta magát. Hát, nem kívánok jó szelet, mindenesetre kiáltsatok egyet az árbockosárból, ha földet láttok..!