Valahol, a legközelebbi galaxisban... szerteszét az intergalaktikus sztyeppét hajósok szelték keresztül. Vihart legeltettek, tisztáson pihentek meg, aztán tovább vágtattak. Olykor lóra is szálltak, hogy a tengernyi réten és pusztaságon vágtassanak át... Át, a csillagközi vidékek távoli horizontja felé! Velük volt az ősERŐ, amelyben egy pillanatra sem éreztek zavart, ezért nem ismerték a sötét oldalát sem. S a fényes Flow felkavarta körülöttük kicsiny népüket. Az Alföld nevű kisbolygón vertek ugyanis egy ideje tanyát, zord, de délibábos körülmények között. Azóta itt járják törzsi táncaikat – dorombbal, tilinkóval, dobbal, nádi hegedűvel...