a legutóbbi adásban jean-claude rissetről, illetve az 1989-es "duet for one pianist" című, nyolc vázlatból álló, interaktív zongora művéről beszéltem. az elképzelésről, a megvalósításról, a megvalósítás során felmerülő problémákról, annak megoldásairól, illetve, hogy melyek is ezek a vázlatok. ezenkívül lejátszottam ebből 7 vázlatot. a mai adásban ezt folytatom, az 1993-ban készített, további három interaktív zongora művének bemutatásával.

a folyamatorientált kompozíció vezérlése 

a kompozíció interaktív élő előadásához risset és van dyun a következő feltételeket határozta meg: 
- az előadó és a számítógép közötti összes zenei interakció típusait előre meghatározzák.
- a max patch-ek számítógép memóriába való betöltésén kívül, minden vezérlés a zongora billentyűzetéről történik.
- a pedálok zenei vezérlését a zongoraművész végzi.
a probléma mentes interaktív zene fejlesztése során el akarták érni, hogy a partitúrában előre haladva, egy második vezérlő egység gombjainak vagy egy egér használata nélkül lehessen beavatkozni az adott pillanatban történő műveletekbe. a max már rendelkezett egy hatékony "követő" modullal, amely a bejövő hangjegyeket, egy előre meghatározott partitúra alapján, képes volt követni. kiderült, a "követő" modul két okból sem volt közvetlenül használható a mi céljainkra. először is, a kompozíciós fejlesztési munka szükségszerűen kísérleti jellegű volt, így a megvalósítás megkezdése előtt nem létezett teljes, előre meghatározott partitúra. meglehetősen fáradságos lett volna "követő" moduban minden alkalommal, amikor új beállítást  kellett tesztelni, visszaállítani a partitúrát. másodszor, a "követő" modul nem vette figyelembe az előadásban a dinamikát és a tempót, hanem csak a zongorista által játszott hangok aktuális sorrendjét. ehelyett azonban van duyne ezt számos próbálkozás, javítgatás, módosítás után új max, többek között triggerelő, moduljaival sikerült ez elérni. ezek a különféle zenei trigger modulok alkalmasak a hangmagasság-minták, a dinamikus információk és a tempó felismerésére. 

jean-claude risset  a disklavier zongoránál. minden billentyű érzékelővel
és motorral van felszerelve (fotó: francis habert)

a folyamatváltozások pontos időzítése

kompozíciós szempontból gyakran nagyon fontos volt annak eldöntése, hogy a zongorista által játszott, folyamatváltást kiváltó hang, hangot, az új vagy a régi folyamathoz tartozik-e? egy másik max modul létrehozásával sikerült megoldani a folyamatváltozások pontos időzítését. a max-ban van egy "bangbang" modul, amely meghatározott sorrendben két "bang" (ütés = általános trigger) üzenetet küld ki a két kimenetéről, a következő modulok végrehajtási útvonalainak meghatározásához. risset és van dyun ezt a koncepciót kiegészítetve létrehoztak egy "notenote" ("hangjegyhangjegy")modult, amely a hangjegyinformáció két, időben egymást követő változatát, mind a billentyű-, mind a sebességszámot átadja különböző kimeneteken. ez a modul a hangjegy egyik példányát elküldte a trigger ellenőrzéséhez, majd a hangjegy egy példányát elküldte a processzor modulnak (amely esetleg épp most kapta meg a hangjegy információ első példányát). ez a funkció lehetővé tette, hogy a folyamat a változást kiváltó hangjegyet is megváltoztassa. Alternatív megoldásként a hangjegy első példányát továbbítani lehet a folyamatnak, és a második példányt pedig a kiváltó modulhoz, hogy a következő hangjegy már a megváltozott folyamat paramétereinek megfelelően szólaljon meg. a folyamatváltásokból adódó második probléma az volt, hogy az első folyamat alatt a hang-ki üzenet után kellett egy hang-be üzenet, mielőtt a második folyamat elindult volna, nehogy a hangjegyek hang-ki parancs nélkül maradjanak lent. például, ha egy a tükör középpontját megváltoztató folyamatparamétert, ugyanarra a hangra kéne "módosítani" a hangjegy be- és kikapcsolási üzenet között, akkor a hangjegy-ki a rossz billentyűre tükröződik, így az első hang korlátlan ideig szólna. azokban az esetekben, amelyekben ezek előfordultak,  elég volt egy "zenei" megoldás. az egyik példában a folyamatmódosítást 1 másodperccel késlelteltették, és a kottába feljegyezték, hogy az első folyamat utolsó hangját maximum 1 másodpercig kell tartani. ez a megoldás ésszerű volt, és munkát meg lehett vele spórolni. mivel mindig fennállt az esélye annak, hogy valamelyik hang-ki üzenet rossz irányba megy, terveztek egy max patch-et, amely figyelte a zongora "soft" pedáljának midi vezérlőjeleit, és amely a billentyűzet összes hangjára hang-ki  üzeneteket küldött, amikor három egymást követő "soft" pedál lenyomás érkezett, minden más köztes pedálüzenet nélkül. ez, a darab élő gyakorlása és előadása esetén felbecsülhetetlen vészhelyzeti óvintézkedésnek bizonyult.

a zenei adatok manipulálása

a trigger modulok mellett, van duyne a kompozíciós lehetőségek bővítése érdekében, "hallgató" és "lejátszó" max modulokat is kifejlesztett. a "hallgató" modul képes volt meghallgatni a bejövő midi-hangokat, és táblázatban rögzíteni a hasznos információkat, a billentyűszámot, a hangerőt, az időtartamot és az offset időt (az egymás utáni hangok között eltelt időt). a rögzített hangjegyeket, a táblázat adatainak alapján, a "lejátszó" modulon keresztül, a módosított paraméterekkel lehetett lejátszani. a billentyűszám-adatok manipulálása a lejátszás során lehetővé tette az egyszerű áthangolást vagy számos más hangmagasság-módosítást. hasonlóképpen, a hangerő értékeket is lehetett módosítani a többi adat vagy külső információ függvényében. az időtartam adatokat is lehetett módosítani. ezeknek a "hallgató" és "lejátszó" moduloknak köszönhetően számos hasznos max környezetű szerkesztő- és keverőeszközt fejlesztettek ki. a max rendkívül hatékony időzítési környezete lehetővé tette, az igényeknek megfelelő számú "hallgató" és "lejátszó" modul, tökéletesen összehangolt és tetszőleges tempószabályozású összekapcsolását. 

jean-claude risset

a disklavier sajátosságai

bár ebben az időben a disklavier egy nagyon érdekes hangszernek látszott, volt még hova fejlődni. például midi vezérlésű álló disklavier zongora egy bizonyos hangerőnél nem tudott halkabban játszani, így a hangzás valójában nem volt olyan lágy, mint amilyen kívánatos lett volna. ezt a hangversenyzongorás változatban nagymértékben kijavították. egy másik bosszantó probléma az volt, hogy azonos hangerőnél a midi által indított hangok sebessége és az ember által kezdeményezett hangok sebessége nem minden esetben egyezett. például, a zongorista által leütött billentyűnek megfelelő midi sebességű hang, hangosabban szólt, mint a midi vezérlő által küldött hasonló sebességű hang. ennek a jelenségnek az beazonosítása azonban egyértelművé tette a fent leírt midi-visszacsatolási probléma egyik lehetséges hatását. amikor először kísérleteztek a "tükör" eljárással, és észlelték a visszacsatolást, azt tapasztalták, hogy a visszacsatolt rezgések általában csillapodnak, és néhány rezgés után megszűnnek. ezt részben az a jelenség okozhatta, hogy a midi vezérelt zongora kicsit halkabban játszott le, így a sebesség visszacsatolása nullára csökkent. másrészt összefüggésben állt a hangrövidítés fent említett jelenségével is, mivel a visszacsatolt hangok fokozatosan rövidülnek és eltűnnek. a hangerő különbség kiegyenlítésének legpontosabb módja az lett volna, hogy hallás alapján összehasonlították volna a hangerőt, és egy adatbázisba beírták volna a kimeneti midi sebességeket. ezeket a vizsgálatokat nem akarták elvégezni, ráadásul várható volt hogy minden zongorának egyedi kalibrációs jellemzője van. ezért más megoldást választottak. ahol a hangerőkülönbség különösen zavaró volt, ott növelték a kimeneti midi sebességeket, a többi helyen pedig elviselték. eleinte ez a megoldás megfelelőnek tűnt, de zavaró volt, hogy ezt a sebességnövelést bele kellett írni a darab max moduljaiba, hiszen nem tudták mi történne, ha a darabot másik zongorán játszanák le. valójában sokkal hatásosabbnak bizonyult a disklavier hangversenyzongorás verzióinak kalibrálása, amelyekhez később hozzá jutottak. külön probléma volt, hogy a zongorának nem volt csendes üzemmódja, vagyis bármilyen alacsony, külső midi üzenetként elküldött midi-sebességszám nem tudta hangtalanul lenyomni a billentyűket. zeneileg érdekes lett volna, ha a midi vezérelt zongora lenyomva tartja a csendes hangokat, amivel gyorsan változó rezonanciahatásokat lehetett volna előidézni, miközben a zongorista szabadon játszott. ennek a problémának megoldására nagyon rövid időtartamú hangokkal próbálkoztak. ha egy hang-be üzenetet néhány milliszekundummal később egy hang-ki üzenet követett, nincs idő a billentyű teljesen lenyomásár. ezt a hang-be, hang-ki impulzust néhányszor rövid időközönként megismételték, abban reménykedve, hogy a billentyű lenyomását megakadályozzák, azaz csendben maradjon. bár ez valóban elegendő próbálkozás és hiba után bármely adott billentyűnél működött, de az időzítéseket, a kalibráció eltérései miatt, minden egyes billentyűhöz külön-külön, kísérletileg kellett meghatározni. mivel ezek az értékek zongoránként eltérhettek, és mivel félő volt, hogy a mechanika tönkremegy, abbahagyták a kísérleteket, és megállapodtak egy zenei kompromisszumban. az egyik zenei megoldás az volt, hogy a zongorista csendben nyomta le a billentyűket, miközben a számítógép lejátszotta a hangsorokat.

jean-claude risset, 1999 (fotó: laurence médard)

interaktív folyamatok a "duet for one pianist"-ban

az akusztikus zongorán történő zenei interakció vizsgálata zenei környezetben történt. risset olyan rövid darabokat tervezett, amelyek mindegyike más interakciós folyamatot idézett elő. ezeket a darabokat vázlatnak hívta, ami rámutat azok rövidségére és kísérleti jellegére. minden a vázlat a zongorista és a számítógép között létrejövő együttműködés egy sajátos, és meglehetősen egyszerű összefüggését vizsgálja. ezekben a vázlatokban előre meghatározták az interakció típusát, amelyekben az összes folyamatváltozást az előadó a zongora billentyűzetéről irányítja. egyre több eljárást dolgoztak ki, aminek eredménye a „duet for one pianist” nyolc vázlata. a "duet for one pianist" egymást követő vázlataiban megvalósított interaktív kapcsolatok az alábbiak.
a computer music journal  1996 tavászán megjelent vol. 20, No. 1. számában jelent meg jean-claude risset és scott van duyne "real-time performance interaction with a computer-controlled acoustic piano" című cikke, amelyből sokat merítettem, és amiben részletesen leírják, a kísérleteket, a buktatókat, megoldásokat, és a 8 interaktív vázaltot. a lap cédé melléklete 11 rövid zenei részletet, példát tartalmaz, amelyekre a cikk adott helyen hivatkozik is, de sajnos ezeket a felvételekt nem tudtam megszerezni, így bemutatni sem, és a rájuk való hivatkozásnak sem láttam értelmét. 

doubles

a "doubles” egy olyan zenei forma, amelyben egy darab kétszer hangzik el, először egyszerű formában, másodszor inkább díszített formában. ebben az esetben először a zongorista egyedül, azaz számítógépes interakció nélkül játssza el a vázlatot. az ismétléskor a zongoristát számítógépes díszítések kísérik. a díszítések, azaz a hangjegyek vagy hangjegycsoportok, előre meg vannak adva, akár a patchben, akár rövid, előre felvett hangsorozatok formájában. megszólaltatásukat a zongorista által lejátszott bizonyos hangmagasságok vagy hangmagasság-konfigurációk váltják ki. egyes hangcsoportok tempója követi a zongorista tempóját. a számítógép ebben a darabban tulajdonképpen egy előre meghatározott partitúrát játszik, de olyan jellegű módosításokkal, amilyenek egy érzékeny kísérőtől elvárható.

mirrors

ebben a vázlatban, a zongorista által leütött minden egyes billentyű hangjára, a számítógép a max patch segítségével, egy adott középső billentyűre tükrözött billentyű hangját szólaltatja meg.  a szimmetriaközéppont helyzetét és a késleltetését meg lehet adni. a "mirrors" elején a középső "a" billentyű a tükrözési tengely, a késleltetés pedig negyedmásodperc (250 msec). ezek a paraméterek megfelelnek anton webern "variations for piano ,op. 27"  című zongora darabjának második variációjában használt szimmetria-jellemzőknek, ahol minden hangcsoportot nyolcadhang (250 msec ) késleltetéssel egy tükörszimmetrikus hangcsoport követ. anton webern második variációját ennek megfelelően a zongorista csak egy kézzel játszik,a szimmetrikus részt a számítógép egészíti ki. ez az az eset, amikor a módszer megkönnyíti az előadó számára a darab eljátszását, miközben megtartja a mű irányítását. a vázlat webern variációjának első hangjainak megidézésével kezdődik, de a szimmetria paraméterei röviddel ezután megváltoznak, hogy változatosságot vigyenek a kompozícióba. a darab teljesen megkomponált, és az egymást követő szimmetria paraméterek előre meg vannak határozva. a számítógép nem hajt végre valódi kotta követési műveletet. ehelyett, a zongorista bizonyos hangmagasságok vagy hangmagasság-minták lejátszásával változtatja meg a paramétereket.
a "mirrors" című vázlat max-szubrutinja, egy- és kéthangú trigger modulokt tartalmaz. a triggerek argumentumát a midiI-hangjegyek száma adja. aktiválás esetén megvárják, amíg a megadott hang vagy hangok megszólalnak, majd egy kimeneti, úgynevezett "ütéseket", ("bangs") indítójeleket küldenek, amelyek a tükör középpontjának és a tükör késleltetési idejének változását eredményezik. egy midi visszacsatoló szűrő modul, a ritmusbeli eltolódás modul, és számos késleltetési modul biztosítja, hogy ugyanannak a hangnak a be- és kikapcsolása között a tükrözés középpontja ne változzon meg.

extensions

ennek a vázlatnak a formája a-b-a'. az a-ban és az a'-ban a zongorista játékát a számítógép visszajátssza, és két további hangot szólaltat meg, amelyeket a zongorista által játszott szólamból transzponálással és késleltetéssel határoznak meg. ha a transzponált hang hangmagassága a zongorabillentyűzet tartományán kívülre esik, akkor a rendszer ezt figyelmen kívül hagyja. a két oktávval és egy nagy terccel felfelé transzponált egyik szólam késleltetése "0 mp”, azaz olyan rövid, amelyet a zongorabillentyűk mechanikus tehetetlensége megenged. a három oktávval plusz egy nagy terccel lefelé transzponált másik hang késleltetése körülbelül 400 msec-ben. a "mirrors"-hoz hasonlóan, a zongoristának percenként 130 ütemhez közeli tempóban kell játszania, amely az utóbbi hang késleltetésének értékéből adódik. így a második transzponált hang a zongorista által leütött hanghoz képest pontosan egy ütemmel később szólal meg. ehhez a második hang megszólaltatásához, a ritmusbeli eltolási korrekciót figyelembe kell venni. a b szakaszban a "mirrors"-hozz hasonló tükör módszert használnak. a zongorista egy adott pillanatban háromszor ugyanazt az arpeggiót játssza, miközben a számítógép három különböző tükrözött módon játszik vissza. az arpeggiok utolsó hangjai indítják el a változásokat.  

fractals

ebben a vázlatban minden, a zongorista által megszólaltatott hang hatására, a számítógép 6 további, 13, 26, 39, 52, 63 és 76 félhanggal felfelé transzponált hangjegyet játszik le.  a transzponált hangokat a rendszer figyelmen kívül hagyja, ha azok túlesnek a billentyűzet felső részén. ezt a moll-kilencedekből felépített akkordot "fraktál" akkordnak is nevezhetjük, mivel oktávonként egy-egy komponenst tartalmaz, ami nem mondható el egy harmonikus összetevőkből álló hangnem vagy akkord esetén. a zongorista által játszott dallam a frekvencia más tartományaiba kerül át. A választott transzponálási tartomány - egy oktáv plusz egy félhang - miatt azonban bizonyos, a zongorista által játszott hangközök más hatást keltenek a fülben. Például, ha egy oktávval feljebb megyünk egy kromatikus skála mentén, egy oktávval magasabb hangot kapunk, mint ahonnan indultunk. amikor azonban a zongorista által játszott minden egyes hangot egy moll-kvint hangközökből felépített "fraktál" akkord kísér, a kromatikus emelkedés elér egy olyan hangmagasságot, amely kiindulási hangmagasságnál mélyebbnek tűnik. ez a paradox hatás, amelyet risset korábban számítógéppel generált hangokkal mutatott be. így a dallamok kontúrjai eltorzulnak, a fraktálakkorddal kísért felszálló nagytercek sorozata liszt "faust-szimfóniájára" erősen emlékeztető motívummá alakul.

stretch

a "stretch"-ben a számítógép úgy követi a zongorista játékát, hogy egy adott tényezővel megnyújtja a zongorista által játszott hangközöket. amikor a zongorista kromatikus skálát játszik le,  faktor = 2 esetén , a számítógép egy teljes hangskálát játszik le, faktor = 3 esetén egy csökkentett héthangból álló arpeggiót, és így tovább. ebben a vázlatban a megadott tényezők nem egész számok. egy normálisan hangolt zongorában nem léteznek a félhangok tört részei, az hangköznyújtó faktornak azonban lehet átlagos tört értéke. például egy 1,3-as faktor érték esetén, a zongorista által játszott félhang hosszú hangköz, kezdetben félhang hosszúságú hangköz lesz. azonban ahogy a törtrészek összeadódnak, és amikor az összegük eléri az 1-et, egy egész hang hosszúságú hangköz keletkezik. a "stretch"-ben a nyújtási tényező többször változik.

resonances

ez a vázlat az akusztikus zongorák szimpatikus rezonanciáit használja ki. ez a hatás elektronikus vagy digitális szintetikus zongorán nem reprodukálható. a korábbiakban elmondottak értelmében, a zongorák harmadik, úgynevezett sostenuto pedálja, szelektív rezonanciahatásokat tesz lehetővé, amelyek "virtuális harmóniát" hoznak létre. ezt használták olyan kortárs művekben, mint pierre boulez "structures" két zongorára, luciano berio "sequenza iv" zongorára vagy jean-claude risset "filtres" két zongorára írt darabjai. az ötlet az volt, hogy a számítógép vegye át ezt a vezérlést, így megkönnyítve a zongorista játékát, hogy ne kelljen a harmadik pedált használnia, hiszen csak két lába van, és így lehetővé téve a zongorista számára, hogy a hogy a billentyűzeten több hangmagasságot tartson ki, mint amit a zongorista kezének mozgástere általában lehetővé tesz. azok a hangok, amiket lenyomva kell tartani, előre ki vannak választva. egy adott pillanatban a számítógép a lehető legkisebb amplitúdóval lejátssza őket, a szükséges ideig tartja őket. korábban említettem, vannak korlátozások. a disklavier-n egy midi-n tartott hang maximális időtartama körülbelül 17 másodperc, ez a disklavier biztonsági tulajdonsága. ezenkívül az 1-es midi sebességnek megfelelő lehetséges minimális amplitúdó, jól hallható, míg a zongorista teljesen némán játszhat, lenyomva és lenyomva tartva a billentyűket anélkül, hogy ténylegesen megérintené a húrokat. erről is volt korábban szó. a leghalkabb hangok a disklavier hangversenyzongora modellekben meglehetősen halkak, de az álló modellekben ezek szinte mezzoszoprán hangúak. a "resonances" első részében, a számítógép több oktávra kiterjedő, meghatározott akkordokat játszik és tart fenn. a második részben, a zongorista csendes üzemmódban nyomja le az akkordok billentyűit, miközben a számítógép előre felvett hangsorokat játszik le hangosan, amivel rezonanciákat idéz elő. ez ugyan rossz megoldásnak tűnik, de mégis működik. a zongorista, a puszta rezonanciák látszólag néma, de virtuóz részére fordíthatja a figyelmét! 

jean-claude risset

up-down

ebben a vázlatban a számítógép előre meghatározott, itt 11 vagy 13 félhangból álló, hangközökből összeállított kvázi-arpeggiit játszik le, de a hangerőt és a tempót, a zongorista a játékával határozza meg. a hangerő egyszerűen követi a zongorista által megszólaltatott hang(ok) hangerejét. a tempót egymás után, három különböző módon szabályozzák, amelyek megfelelnek a vázlat három szakaszának.
- az első szakaszban a zongorista egy adott tempóban elindítja az arpeggiót, a számítógép pedig átveszi az arpeggio-t, és ugyanabban a tempóban folytatja azt. itt fontos a ritmusbeli eltolást kompenzálni, hogy a zongorista és a számítógép által játszott arpeggio rész folyamatos legyen. 
- a második szakaszban a tempó, a midi-hangjegy számátó, azaz az arpeggio első hangjának hangmagasságától függ. ez minél magasabb a hang, annál gyorsabb az arpeggio.
- a harmadik szakaszban a tempó a midi-sebesség számtól, azaz az arpeggio első hangjának hangerejétől függ. minél hangosabb a hang, annál gyorsabb az arpeggio. ez utóbbi összefüggés újdonság és meglehetősen szokatlan. amennyiben a játék hangerejénék  a keletkező arpeggio sebességére töténő  átalakítása így történik, akkor megkapjuk, a hangerő pontos kalibrálását, és az abszolút hangerő szabályozás gyorsan megtanulható, ami a legtöbb esetben nem jelent komolyabb problémát. az arpeggio-tempók hangerőn alapuló szabályozása látványos és meggyőző. az eredmény leginkább az érintés finomságától függ, és az előadás egészen játékos lehet.  
például, ha az interakció által generált arpeggii tíz hangot tartalmaz, a számítógép a zongorista által játszott hangokat jelentős mértékben, egyértelműen növeli. emiatt előfordulhat, hogy a zongorista nem tudja teljes mértékben kontrolálni a folyamatot, így valójában részben véletlenszerű helyzet áll elő. természetesen a zongorista játéka és a számítógép által hozzáadott zene között be lehet programozni egy részben véletlenszerű kapcsolatot, amit érdekes lehetne tovább fejleszteni. ezt azonban az itt leírt vázlatok nem kísérelték meg.
valójában a túlzott növekedés megakadályozása érdekében az "up-down" első részében egy speciális logikát alkalmaztak. a zongora egyes billentyűihez speciális funkciókat rendeltek. egy adott arpeggio sebességét az arpeggio kezdetét adó három meghatározott hang egymás utáni sebessége határozta meg. ezután, a már megadott sebességgel, csak néhány kiválasztott billentyű képes arpeggio-t indítani. egy meghatározott billentyű törli a sebesség-specifikációt, ezért ez az arpeggio már egészen addig nem aktíválható, amíg a három hang ismételt lejátszásával,  újra nem határozzák meg a kívánt sebességet. ez a funkció lehetőséget ad a zongoraművész számára, hogy előadás közben "kijavítsa" a rossz tempóválasztást, és ne kelljen a szakasz hátralevő részét végig játszani, egy rosszul hangzó számítógépes reakció miatt.

metronomes

a vázlat ligeti györgy 1963-an bemutatott "poème symphonique - for 100 metronomes" című műve előtt tiszteleg, amelyben a metronómokat különböző ütemekre állítják be. a max programozási környezetet úgy tervezték, hogy egyidejűleg többféle órajeleket lehessen használni. ez a vázlat többféleképpen alkalmazza ezeket a lehetőségeket. először is, a számítógép a zongorista által játszott dallamra kettős kánonnal válaszol, és azt, a hangjegyek számával, nem pedig  másodpercekben megadott, kezdeti késleltetéssel magasabbra transzponálva és gyorsabb tempóban játssza le. a következő részben a zongorista egyszerűen elindítja a rögzített hangsorok lejátszását, az egyidejűleg játszott, különböző tempójú dallamokat.  ezután a zongorista ismételni kezd egy hangot. a számítógép a zongorista által előírt tempóban folytatja az ismétlést. a zongorista ezután más ütemben megismételhet egy másik hangot, és elkezdhet egy újabb ismétlést, mintha egy új metronómot indítana el. a vázlat csak négy egyidejű ismétlést tartalmaz. minden ismétlés leáll, amikor a zongorista megüt egy megadott hangot. ezután a zongorista, előre meghatározott tempóval, négy egyidejű ismétlést indít el. ezeket a tempókat úgy választották meg, hogy periódusaik egy bizonyos időtartamú rész többszörösei legyenek, itt 10 mp. így az első hang 10 másodperc altt 9 ütemből,  a második hang ugyanennyi idő alatt 13 ütemből áll, stb. a széttartó ütemek ismét konvergálnak, hogy 10 másodperc múlva egybeessenek. a zongorista a kívánt intenzitású, meghatározott hangmagasságú hangok megszólaltatásával állítja be az adott hangok hangerejét. egymás után leállítja az ismétléseket, így a vázlat a négy, három, majd két ütéshang találkozásának megfelelő izgalmas ritmusokkal zárul.

záró megjegyzések

jean-claude risset és scott van duyene élő interakciót valósítottak meg egy zongorista és egy, a zongorista "fiktív” partnereként, ugyanazon a zongorán játszó, számítógép között. az hogy a számítógép mit játszik, az attól függ, hogy a zongorista mit és hogyan játszik. ezt az interakciót egyszerű folyamatok megvalósításával és azok előnyeinek kihasználásával, a "duet for one pianist” nyolc zenei vázlatban mutatták be. (kezdetben szándékosan csak nagyon egyszerű interakciókat használtak. természetesen bonyolultabb folyamatokat kell/érdemes alkalmazni, és többet is belőlük.)
ennek a néhány kapcsolattípusnak a használásával azonban a kompozíciós reláció egyértelműsége kerül előtérbe. a vázlatok mindegyike a számítógépet mint klónt, tükröt, kísérőt, erősítőt, fraktalizátort, állítható rezonátort, engedelmes arpeggio generátort vagy óraművet szemlélteti, amelyet a zongorista különböző módon befolyásolhat.

trois études en duo, pour piano acoustique interactif

jean-claude risset 1991-ben, folytatva a "duet for one pianist” című darab 8 vázlatában, teljesen akusztikus zongoraközegben, elkezdett interaktív kísérleteket, elkészített egy második "trois études en duo, pour piano acoustique interactif" című kompozíciót. az "études" egy újszerű folyamatokat  mutatnak be. ezekben a zongoraművésznek van egy láthatatlan, virtuális "társa”. egy számítógépes program "hallgatja” a zongorista játékát, és ugyanazon a zongorán, azonnal hozzáadja a saját zenei részét. ez a rész nem egy előre felvett zenerész, hanem függ a zongorista játékától és hogy hogyan játszik.evvel létrejön egy igazi duett, ahol a zongoraművész játékára a nem valódi, számítógépes partnere érzékenyen és fogékonyan reagál.
risset a három etűdöt georges pludermachernek ajánlotta, aki ezeket 1991-ben new yorkban mutatta be, tisztelegve briliáns játéka, mély muzikalitása és a fejlett technológia buktatóival való bátor szembenézésre való hajlandósága előtt.  
az etüdök, amarseille-i cnrs laboratoire de mécanique et d'acoustique-ban készültek. ezekhez a miller puckette által az ircamnál írt nagy teljesítményű grafikus max szoftverprogramot használták. a műsorban elhangzó felvételeket 1993-ban  jean-claude risset  "trois études en duo, pour piano acoustique interactif" előadását, a france musique rögzítette.
az "études" a zongorista és a számítógép közötti élő interakció három meglehetősen egyszerű fajtáját mutatja.

echo

a számítógép visszjátssza a zongorista játékát, de nem egyszerű ismétli. a visszajátszott hangok hangmagasságban és tempóban transzponáltak, és az eredeti megszólaláshoz képest különböző késleltetéssel szólalhatnak meg. ez az etűd kihasználja a zongorista vagy virtuális partnere által játszott hangok rezonanciáját ugyanazon a hangszeren.

narcisse

itt a kapcsolat hasonlít a "mirrors"- an megvalósított eljáráshoz. a hangközök megfordulnak, egy kvint visszatükröződik egy negyedbe és fordítva. a darab során változó szimmetria középpontja, a billentyűzet egyik hangja. a tükrözés különböző időintervallumokkal is késleltethető.

mercure

ebben a fajta scherzóban a zongorista különböző sebességű arpeggiókat indít. a sebességet, vagy a zongorista által játszott bizonyos minták tempója, vagy az általa játszott hangmagasság, vagy a hangerő határozza meg. ez egy újszerű és játékos jellegű vezérlés. az arpeggiók úgy mozognak a hangmagassági térben, mint a kaleidoszkóp alakzatai.

scott van duyne egy másik zeneszerzőnek, , segített az 1991-es "spiral constellations" című disklavier-re, ütőhangszerekre, és interaktív számítógépes rendszerre írt művének megvalósításában, amely egy bonyolultabb, de az itt leírt és más folyamatok némelyikén alapuló mű. Shirish Korde darabja az interaktív disklavier kontrolleren kívül egy második ütős kontrollert, valamint egy élő és mintavételezett ütős hangszereket is tartalmaz.
Nyilvánvaló, hogy ezeket a fajta eljárásokat lehet használni preparált zongorákkal, John Cage elméletei szerint, vagy nem szabványosan temperálált zongorákkal, amit juan carillo és jean etienne marie fedezett fel.

risset zongorára és disklavier-re írt, számítógéppel vezérelt akusztikus zongorával történő, valós idejű  interaktív vázlatai, a zenetörténelem szempontjából nagyon fontos művek. több tudományos értekezés, írás született a műről azóta. ahogy korábban említettem, 1996-ban maga risset írt egy cikket a computer music journalban, illetve többen foglalkoztak a mű előadásának lehetőségeivel.

______________________________________________________________

wuan-chin li (sandra tavali) zeneszerző, zongorista, aki a baltimori johns hopkins egyetem  peabody konzervatóriumán tanult számítógépes zenei előadást és zeneszerzést, és számítógépes zene szakon szerzett diplomát. 2004-ben icmc (international computer music conference = nemzetközi számítógépes zenei konferencia) az egyetem kutatójaként meghívta őt, hogy tartson egy előadást risset "duet for one pianist" című művéről. az előadás címe "a performer's musicological research in performing interactive computer music” ("egy előadóművész zenetudományi kutatása az interaktív számítógépes zene előadásában”) volt. ebben beszélt risset művéről, de a mű későbbi előadásának problémájáról is, hogy a számítógépes és zenei szoftverrendszerek sok más technológiához képest gyorsabban avulnak el. hogy már már nem lehet olyan gépet találni, amin az eredeti szoftvert futtatni lehetett volna. azért, hogy újabb gépépekkel is előadható legyen a mű, a max szoftver át kellett írni, ami egyben hatékonyabb és megbízhatóbb teljesítményű programot eredményezett. szerencsére risset eredeti, kézzel jegyzett kottája, amely tartalmazza a zongorista számára az előadás kottáját, valamint a számítógép válaszát ábrázoló, változó részletességű, a mű szerves részét képező kottát, továbbra is az előadók, kutatók és archiválók számára egyaránt elérhető, és ami egyben hiteles referencia is. emellett elérhetők a vázlatok hangfelvételei is. ezek együtt nagy segítséget nyújtanak a kutatóknak, hogy a vázlatokat, a számitógépek és ezáltal a szoftverek elavulása ellenére, újabb, fejlettebb számítógéppel és a max program átalakításával, bármely későbbi időben elő lehessen adni. 
a max/msp és a yamaha disklavier-re írt "duet in autumn" című kompozíciója szerepelt a 2018-as wocmat2018  (workshop on computer music and audio technology = számítógépes zene és audio technológia workshop) és a nycemf2018 (new york city electroacoustic music festival = new york városi elektroakusztikus fesztivál) kiállításon, ahol elő is adta.


wuan-chin li (sandra tavali) 

chrisi nanou görög születésű zongorista, kurátor, zenepszichológus is foglalkozott risset vázlataival. a france-stanford center 2016-2017-es évre szóló "humán és művészeti kutatói vendéghallgatói ösztöndíja" lehetővé tette, hogy a művel behatóan foglalkozzon, ráadásul még risset-vel is tudott konzultálni. a kutatás eredmény a "leonardo journal 27"-es számában "analog and digital concerts in the recreation, modeling and preservation of contemporary piano repertoire" címmel jelent meg. az írás tagalja a mű jelen kori előadásának problémái, és annak megoldásait. az előbb említett probléma itt is felmerült.
lehetne ezeket az írásokat, kutatásokat részletesebben tárgyalni, de lépjünk tovább. 
_______________________________________________________________

a következőkben varga judit "submersus" című, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott művéről, pontosabban annak disklavier-re írt zenéjéről lesz szó. mivel maga a mű 52 és fél perc, ami majdnem a teljes adásidőt kiteszi, már most elkezdem varga judit és a mű keletkezésének bemutatását. sajnos az egyórás műsoridő nem elég egy adott téma kifejtésére, és a mű bemutatására. emiatt gyakran kell félbeszakítani, több adásra elosztani egy-egy témát. 

varga judit 1979. január 12-én györben született, jelenleg bécsben élő zeneszerző, zongorista és egyetemi előadó. kortárs klasszikus zenék mellett filmekhez és színházi darabokhoz ír zenét.  2013-tól a budapesti liszt ferenc zeneművészeti egyetemen tanított zeneszerzést, valamint alkalmazott és filmzenét. 2019 októberétől a bécsi zenei és előadóművészeti egyetem média-zeneszerzés tanára. varga judit többek között olyan nemzetközi zenekarokkal és együttesekkel dolgozott már, mint az ensemble modern, a bbc szimfonikus zenekar, a bécsi rádió szimfonikus zenekara, az ensemble kontrapunkte, a riot ensemble london.
több mint 30 színházi előadáshoz és filmhez komponált zenét. 2013-ban, 2014-ben és 2020-ban az osztrák filmakadémia őt jelölte a "legjobb filmzene" kategóriában.  ő írta a filmzenét hüseyin tabak 2012-es "deine schönheit" című filmjéhez, amely egy tizenkét éves szemszögéből mutatja meg a migráció és az integráció témáját. 2014-ben az osztrák film akadémiától ezért a filmzenéért megkapta a legjobb filmzene díjat. filmjeit a legrangosabb nemzetközi fesztiválokon mutatják be.

varga judit

déry tibor 1956-ban írta meg "szerelem" című novelláját, ami a rákosi korszakban játszódik, és amely drámai módon mutatja meg egy elítélt visszatérését a világba és feleségéhez. a minden indok nélkül elítélt főhőst (b.) 7 év börtön után szabadon engedik. a novellában b. hazaútját, friss benyomásait követhetjük végig, egészen a hazatéréséig, ahol soha el nem felejtett feleségét végre magához ölelheti. a mű a legnemesebb, legemberibb érzésről szól, amelynek igaz valója egy nehéz történelmi korban, egy nehéz helyzetben mutatkozik meg. déry a történéseket dokumentarista eszközökkel írja le. egyrészt bemutatva az elnyomó rendszer igazságtalanul elítélt, ártatlan politikai áldozatainak érzéseit, másrészt az egyetlen, minden megpróbáltatást túlélő, múlhatatlan szerelem győzelmét a kegyetlen világ felett.
makk károly  és bacsó péter 1970-ben déry tibor  "szerelem" és "két asszony" című novelláiból készítette el "szerelem" című fekete-fehér filmjét, amit törőcsik mari, darvas iván és darvas lili főszereplésével, 1971-ben mutattak be, és ami az 1971-es cannes-ifilmfesztiválon elnyerte a zsűri díját, és az ökumenikus zsűri  díját. a film nem foglakozik a történelmi tényekkel, helyette az emberi kapcsolatokra, érzésekre, emlékekre fókuszál. a magyar állami operaház 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából felkérte varga juditot, hogy készítse el a "szerelem" opera változatát, aki markáns eszközökkel teremti meg saját zenei világát. az operát ugyan erősen meghatározza a két déry-novella és a makk-film hatása, de már egy új generáció véleményét, elképzelését, értékelését mutatja az ötvenes évek történelméről. az opera kiemelkedően pozitív kritikákat kapott a nemzetközi szaklapokban.
2017-ban a kortárs magyar zenei és kulturális életben végzett kiemelkedő tevékenységéért bartók béla - pásztory ditta-díjjal tüntették ki. 
2022-ben az osztrák szövetségi művészeti és kulturális minisztériumtól a zene területén elért eredményeiért megkapta a kiváló művész díjat.
számára lényegtelen, hogy operát, zongora-, kamara-, vagy filmzenét ír, a feladatra koncentrál, arra, hogy az adott feladatokhoz megfelelő zenéket írjon. a legkorszerűbb játéktechnikák felhasználásával a hangszínváltozatok széles skáláját hozza létre, függetlenül attól, hogy szóló hangszerre, kamarazenekarra, vagy nagyzenekarra komponál zenét. utóbbira példa a 2020-ban az orf vienna radio symphony orchestra, számára komponált igen fontos, alig 5 perces "around a roundabout" című műve, valamint a 2020/2021-ben a magyar rádió szimfonikus zenekarának megbízásából a "landslide" című filmhez írt filmzenéje. 
minden művében fontos elem a loopolási technika, amivel minimalista elképzeléseit meg tudja valósítani. ugyanakkor ezeket nem merev szisztéma szerint, hanem játékosan alkalmazza, amivel kihívás elé állítja a közönség idő- és tempóérzékelését. általánosságban elmondható, hogy esztétikai megoldásaiban ugyanúgy használja a klasszikus hagyományt, mint ahogyan a 20. század legkülönfélébb irányzatait és kísérleti áramlatait, amelyeket saját hangzásvilágának létrehozásának megfelelően alkalmaz. nyitottan viszonyul a történelmi anyagokhoz, és előfordul, hogy idézeteket ragad ki ezekből, vagy stiláris utalásokat tesz a zenetörténetben fontos és számára ismerős zeneszerzőkre.
az idei átlátszó hang újzenei fesztivál keretében 2025 február 1-én a bmc könyvtárában mutatták be varga judit "submersus" című 52 perces darabját.
a "submersus" teljes egészében varga judit alkotása, egy, a szerző által, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott némafilm, aminek kísérőzenéjét is ő írta. a "submersus"-t 2023 év elején kezdte el írni, majd egy hosszabb szünet után 2024 szeptembertöl 2025 január végéig intenzíven írta és készítette a filmet. a zene egyetlen disklavier-re írt darab. minden, amit hallunk, azt a midi vezérelt hangversenyzongora játssza le.

kép varga judit mesterséges intelligenciával készített "submersus" című filmjéből

varga judit a pandémia idején elkezdett azon gondolkozni, mi történik a különböző társadalmi, szociális kapcsolatokkal, mennyire fontosak az emberi, a családi, baráti, munkahelyi kapcsolatok?  vajon az ember valóban társas lény? mennyire tud alkalmazkodni a virtuális térben létrejövő eseményekhez, koncertekhez, munkamegbeszélésekhez, családi, baráti találkozásokhoz? egyáltalán szükség van-e emberekre? bár ez foglalkoztatta, de a kiindulópont az volt, hogy megjelent a mesterséges intelligencia. bár a technológia egyáltalán nem új, de most vált elérhetővé, megfizethetővé egy átlagember számára. ez egy igazán jó, érdekes eszköz, egy játék, ami felkeltette az érdeklődését. egy kreatív, alkotó ember kipróbál, kitalál, felfedez dolgokat. végre megjelent egy új eszköz, ami varga juditot bármi egyébnél jobban érdekelte, amiről úgy érezte ki kell próbálnia, szeretne evvel létrehozni valamit. ugyanakkor a zenei mesterséges intelligencia még nincs olyan szinten, amivel érdemes lenne dolgozni, vagy ami őt, mint zeneszerzőt érdekelné, s amit ő ne tudna az eddigi gyakorlata alapján megcsinálni. a filmkészítés a korábbi technológiákkal nagyon sokba került volna. a forgatás, a sok rajz elkészítése külön-külön is, pláne együtt nagyon költséges lett volna. most meg adódott a lehetőség, hogy mindezt otthon, a számítógépén egymaga meg tudja csinálni. persze adódik a kérdés, ha az ember, az alkotó, mesterséges intelligenciát használ egy mű létrehozásához, akkor ez kinek a darabja, kinek a filmje? de azért jelenleg a technológia, a a tudomány még nem tart ott, talán soha nem is fog, hogy az ember leül a számítógép elé és kiadja a parancsot, hogy most csinálj valamilyen művet, alkotást. ez a folyamat, legalábbis jelenleg, rengeteg munkával jár, egy iterációs folyamat, amíg létre jön a végleges mű. eleve az ötlet, a kiindulás a szerzőé. ő adja meg a paramétereket a mesterséges intelligenciának. a munka során folyamatos elágazások vannak, ahol neki kell dönteni. ugyanúgy, mint az életben is. csak itt van lehetősége a módosításra, a rossz döntés eredményének kijavítására, esetleges elvetésére. az alkotás során nagyon sok ilyen pont van. a zeneszerzés során is az ember eldönti, milyen hang szóljon, s ha nem hangzik jól, nem tetszik neki, akkor azt korrigálja, esetleg elveti. az alkotó ugyanígy dolgozik a mestersége intelligenciával, tehát az elkészült mű, ténylegesen a szerző alkotása, nem tagadva, hogy nagy segítséget ad a mesterséges intelligencia, és a mű elkészítése anyagilag is sokkal megfizethetőbb. a mesterséges intelligencia által létrehozott, felkínált lehetőségek közül végül is a szerzőnek kell kiválasztania a neki megfelelőt, a különböző elágazási pontoknál eldönteni, hogy hogyan, merre folytatódjon tovább a mű. persze egy idő után előfordult, hogy a mesterséges intelligencia tette fel a kérdéseket, hogy merre folytassa és volt, hogy ő is döntötte el ezt. 

yamaha disklavier enspire pro


a film elkészítése, a munkafolyamat 3 különböző felületen, 3 féle mesterséges intelligencia alkalmazásával történt. szövegeket kellett írni, képeket, videókat generáltatni. gyakorlatilag a folyamat úgy történik, hogy az ember (szerző/alkotó) a chatgpt-vel megír egy a szöveges parancsot (promt), amiben leírja mit ábrázoljon a kép. ezt beírja a "midjourney" kép generáló mesterséges intelligenciába, ami létrehoz néhány képet. néha ezek egészen érdekesek, néha viszont teljesen fals a kép. ezekből a szerző kiválasztja a megfelelőt, vagy kér újabbakat.  ezután megír egy újabb szöveges parancsot, amit beír a "runway" videószerkesztőbe, és abból lesz egy videó. itt is eldönti a szerző, hogy megefel-e neki a videó vagy módosít rajta, esetleg készíttet egy újat, és így tovább. nyilván, ezt a közel egyórás filmet, nem egyben generálta, hanem különböző részeket generált, amiknek a sorrendjét, egymáshoz való kapcsolatát, az összefüggéseket, a szerző rakja össze. meg kell említeni, hogy a film elején, és később is megjelenik az "ebből semmi sem valós” felírat. evvel a szerző arra figyelmeztet, hogy amit látunk az valójában nincs, nem létezik, csak úgy néz ki mintha lenne. 
a folytatás két hét múlva jön. 

______________________________________________________

00:00   zendülő elektronok szignál

00:41   műsorismertetés

Various – Electro Acoustic Music III (1994, CD, Neuma Records – NEUMA 450-87)

Jean-Claude Risset - Eight Sketches: Duet For One Pianist

07:29  13.  Metronomes 

10:51  műsorismertetés folytatás

Jean-Claude Risset – Elementa (2001, CD, INA-GRM – INA C 1019)

Trois Études En Duo

16:36   4.  Echo 

19:29  műsorismertetés folytatás

Jean-Claude Risset – Elementa (2001, CD, INA-GRM – INA C 1019)

Trois Études En Duo

28:16   5.  Narcisse 

30:57  műsorismertetés folytatás

Jean-Claude Risset – Elementa (2001, CD, INA-GRM – INA C 1019)

Trois Études En Duo

35:36  6.  Mercure 

38:33  műsorismertetés folytatás

Sandra Tavali (Wuan chin Li): "Duet in Autumn"—for Max and Yamaha Disklavier™ (2018, you tube)

wuan-chin li (sandra tavali) a wocmat2018-on előadja a "duet in autumn" című darabját

WOCMAT 2018 - International Workshop on Computer Music and Audio Technology 
(2018 December 07 - 08 Taiwan)

42:04  Duet In Autumn  

46:04  műsorismertetés folytatás

Varga Judit - Submersus (2025, WAV)

kép varga judit mesterséges intelligenciával készített "submersus" című filmjéből

52:06  Submersus (részlet)  

54:13 műsorismertetés folytatás

59:53  vége