Boskovits István 12-16 éves életkorszakáról mesél. Megjárta a halál- és munkatáborokat és Budapesten Sztehlo Gábor gyermekotthonát is. 

A felvétel készítésekor 90 éves, simán három órán keresztül mesél ezért valahogyan rövidítenem kellett, hiszen még így is hosszú a történet. Amit kivágtam: az esetleges ismétléseket, illetve mindent, ami nem rá, hanem általános környezetéről mond. Mindez szintén érdekes, de elviselhetetlenül hosszúvá teszi az interjút. 

Ami számomra tanulságként szolgál: véleményt legfeljebb magáról mond, másról sosem és az világlik ki, hogy még Auschwitzban is segítettek neki rebtársai vagy a kápo, csak Magyarországon nem, itt fenyegették az életét, ellopták a vagyonukat, és saját, szintén deportált édesanyja is eltaszította. 

A történet miértjeire nincs válasz, hacsak annyi nem, hogy Boskovits István ma is, 90 felett, él, jól és jó szellemi erőben van.