Romulus, az alapító és hadvezér halála után Róma egészen más természetű királyt választott: Numa Pompiliust, Pompo Pompilius fiát a szabin Cures városából. Alakja az átmenetet jelzi a harcból a rendbe, a hatalomból a jogba, a mítoszból a rítusba. Ahol Romulus felépítette a várost, ott Numa lelket adott neki.

Az antik források — különösen Livius, Plutarkhosz és Halikarnasszoszi Dionüsziosz — Numát igazságos és mélyen vallásos férfiként írják le. Livius így nevezi őt: consultissimus omnis divini atque humani iuris, „a legjártasabb mind az isteni, mind az emberi jog dolgaiban”. Ez a megfogalmazás kifejezi a római meggyőződést, miszerint az igazi bölcsesség mindkét szférát magában foglalja: az ius divinumot, az istenek rendjét, és az ius humanumot, az emberek törvényeit.

Származás és ifjúság