A szamniták különösen harcias népnek számítottak. Kr. e. 343 és 290 között három véres háborút vívtak Rómával, amelyeket összefoglalóan szamnita háborúknak nevezünk. A legemlékezetesebb vereséget a rómaiak a második háború során szenvedték el, a caudiumi hágónál, ahol a szamniták körbevették a római sereget, és a megadás feltételeként megalázó módon „iga alá” hajtották őket.

Ma folytatjuk utazásunkat az itáliai ősi népek között, és ezúttal az umberek kerülnek a középpontba – egy nép, amelyről a római források meglepően keveset írnak, és mégis, egyesek szerint ők voltak az első nép Itália földjén. Az „Umbrorum gens antiquissima Italiae existimatur” – írja idősebb Plinius: „Úgy tartják, hogy az umbriaiak Itália legrégebbi népe.” Vajon igaz lehet ez? És miért tűntek el ilyen csendesen a történelem színpadáról?

A görögökhöz hasonlóan a rómaiak ősei is a hipotetikus indoeurópai néptől származtak. Ez a klasszikus álláspont, az uralkodó elmélet, amely ma is érvényes.

De ennek ellenére nincs bizonyíték arra, hogy ilyen nép valaha is létezett, és valószínűleg soha nem is lesz, kivéve azt a tényt, hogy az indoeurópai nyelvek közötti egyértelmű hasonlóságok vannak, valamint az Istenről és a világról alkotott közös elképzeléseik, valamint az olyan dolgokról való közös ismereteik, mint a közös tudás különbözö növényekröl, a közös tudás dolgokról mint a kerék és a ló, erősen alátámasztják ezt az elméletet hogy egy ilyen ôs kôzônség valaha létezett.

Ma a görög városállamról, a „poliszról” beszélünk, amely bizonyos értelemben a Római Köztársaság kialakulásának modelljéül is szolgált.

Oswald Spengler német filozófus, valamint mások elmélete szerint a városállamot egy bizonyos fázisként magyarázzák, amelyen a különböző kultúrák keresztülmennek. 

Ez a folyamat Mezopotámia legrégebbi kultúrájában is dokumentálva van, ahol a sumérok először több teljesen független városállammá szerveződtek, és harcoltak egymással. Aztán létrejött a területi állam, majd a birodalom.

Ez a fejlődés megfelel a római helyzetnek is illetve az appennini félszigeten zajló feljlodeseknek.

Görögországban az érdekes soha nem alakult ki funkcionális területi állam. Nagy Sándor birodalma nem volt stabil. A leghatalmasabb városállamok, Athén és Spárta, már kisebb területi államokká nőtték ki magukat, de közös görög birodalom még nem létezett.

Marcus Furius Camillus Kr. e. kb. 448 – Kr. e. 365. félig legendás római államférfi és politikus a korai Római Köztársaság idején, leginkább Veii meghódításáról ismert, 

Az etrusz varos Veii volt Róma egyik első nagy ellenfele.

Veii meghódítása után Camillus harmadik konzuli tribunátusán (Kr. e. 394) ismét hadba szállt a falisci ellen.

Camillusnak tulajdonítják azt is, hogy megvédte Rómát a gallok általi kifosztástól a Kr.e. 387-ben lezajlott Allia-csata után.

Vezetőjük, Brennus alatt a kelták szenoni gallok meghódították Rómát, és ostrom alá vették a Capitoliumot.

A római hadsereg története a 8. századra nyúlik vissza. De itt a legendák idejéről beszélünk, ebből az időből alig vagy szinte semmilyen megbízható információnk nincs.

Nagyon korán, gyakorlatilag a rómaiak történelembe lépésével találkozunk a légiók kifejezéssel. Kezdetben a “legio” volt a kifejezés a harcra rendelkezésre álló teljes hadseregre vagy egységekre.

Számuk idővel nőtt, és különféle reformok következtek.

Titus Livius, Augustus principátusának idejéből, talán a legátfogóbb forrás a római történelemről általában, de más forrásokból is, mint például a Halikarnasszoszi Dionysius aki szinten Augustus császár uralkodása alatt is élt, és a Rhōmaikē Archaiologia (Római régiségek) című munkájáról ismert, amely Róma történetét a kezdetektől az első pun háború kitöréséig, i.e. 264-ig öleli fel. Chr.

A harmadik fontos forrásunk Polybiosz, Πολύβιος, Kr. e. 200–118. Kr. e.) a középső hellenisztikus korszak görög történésze volt.

A legismertebb forrás, valamiféle riport, amely közeli képeket is kínál nekünk, maga Julius Caesar „De Bello Gallico” gall háborúról szóló jelentése, ahol szintén első kézből találunk információkat, részben a legnagyobb pontossággal megírva.

Körülbelül ie 700 és 450 között éltek ay ugynevezett preszókratészi filozófusok . A preszókratészi filozófia központjai a Nyugat-Kis-Ázsia és Dél-Olaszország görög városai voltak.

A klasszikus korszak körülbelül 30 évvel a Kr.e. 467-ben született Szókratész születése előtt kezdődött.

Volt egy átmeneti vagy a szókratész előtti időszak, amikor lerakták a tudomány és a filozófia alapépítőköveit.

A nyugati filozófia velük kezdődött.

A preszókratészi filozófia központjai a Nyugat-Kis-Ázsia és Dél-Olaszország görög városai voltak.

i.e. 3000-1100 minószi kultúra Krétán - a kulturanak teljesen ismeretlen de nem görög nyelvü

i.e. 1400-1100 mükénéi kultúra az elsö görög kultura

i.e. 1100-750 sötét kor

i.e. 750-500 archaikus időszak

i.e. 500–336 Görög klasszicizmus

i.e. 336–146 hellenisztikus időszak

i.e. 146 minden görög terület római provinciává válik

A görög politikai függetlenség mar elõtt a pydnai csatával ért véget 168-ban. Macedónia végül vereséget szenvedett, és római tartomány lett. 

A hellenisztikus államok meghódítása és erőszakos lerombolása összefügg a rómaiak sikereivel a karthágóiakkal szemben. A második pun háború után Róma világhatalommá válik. 

A második pun háború Kr.e. 218 és 202 között zajlott.

!! most is youtube-on LINK

A görögök valószínűleg saját kulturális fejlődésük korai szakaszában kerültek kapcsolatba a minószi kultúrával, amelyet Kr.e. 3000-től 1000-ig datálunk.

Olyan kultúrával, amely majdnem egyidős volt a legkorábbi emberi társadalmakkal, amelyek Egyiptomban és Mezopotámiában magas kultúrát teremtettek.

A központ Krétán volt, a knósszoszi palota pedig ma is turistalátványosság.

Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a korai görög kultúra számos elemet közvetlenül a minószi kultúráról vett át, mint például Zeusz isten kultuszát, a bikát mint mitológiai alakot, amely a görög irodalomban szereplő Minotauruszra emlékeztet, félig ember és félig bika.

A római történelem számára Athén és társadalmának demokráciává való fejlődése a legfontosabb. Szinte úgy tűnik, és ezt különböző történészek is megerősítik, hogy a Római Köztársaság kialakulása szinte az athéni helyzet mása.

új Facebook oldalunk

A nagy kultúrák bukása minden bizonnyal az egész emberiség egyik legérdekesebb témája, Atlantisz és minden, ami utána következett.

Az emberek gyakran nem értik, hogy egy gazdag, katonailag jól felszerelt állam vereséget szenved gyengébbnek tűnő vad hordáktól. Vagy más szavakkal hogy van az, hogy az erősebbet legyőzi a gyengébb.

A 20. század elején Oswald Spengler német filozófus “A Nyugat alkonya” Der Untergang des Abendlandes  című nagy hatású művében a kultúrák és népek hullámvölgyeiről írt. Szerinte minden kultúrának volt egy virágzási szakasza, mint a tavasz és a nyár, mint maga az emberi élet, ezt követte az ősz, a tél és a hanyatlás a vége.

Spengler munkásságát a nacionalisták is gyakran visszaélték, és ezt itt a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk.

Mezopotámia másként ért véget, mint Róma, hiszen maga Róma, Róma városa katonailag és gazdaságilag is gyakorlatilag olyan volt, mint egy küzdő bokszoló, aki végig harcolta a 12 menetet és a végen ki lett ütve.

Mezopotámiában minden nagyon gyorsan történt, de vannak párhuzamok is.