Tudod, mi a különbség egy ötéves és egy harmincéves duzzogása között? Az egyikhez elég egy plüss meg egy sarok, a másikhoz meg egy naptár, két határidő, egy számla és egy ember, aki visszaírta, hogy „ok”. És igen: a harmincévesnek valahogy mindig maximum tíz perce marad rá, hogy megsértődjön, aztán muszáj menni tovább.

Nem azért, mert felnőttként „nem illik” rosszul lenni. Hanem mert drága mulatság.

Olvasd el itt: