Van az a pillanat, amikor minden klappol. Könnyű felkelni, nem fáj semmi, az agyad nem ködös, és hirtelen mindenhez lenne kedved. Máskor meg… nos, a kanapé és a plafonon üldögélő pók is komolyabb beszélgetőpartnernek tűnik, mint bármilyen teendő.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/11/a-motivacio-nem-mindig-jon-ezert-kell-elore-dolgoznod/

Volt már olyan napod, amikor egyetlen rossz mozdulat – egy kiömlött kávé, egy félresikerült mondat, egy elrontott e-mail – után egész nap magadat ostoroztad? Mintha belül bekapcsolt volna egy különösen gonosz kommentátor, aki nem ismeri a „szünet” gombot.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/10/legy-onmagad-legjobb-baratja/

Jártál már úgy, hogy egy csomót próbáltál kibogozni, de minél jobban rángattad, annál jobban összebogzódott? Aztán egyszer csak megállsz. Lazítasz az ujjaidon. És a csomó — mintha csak erre várt volna — enged. Az élet problémái kísértetiesen hasonlóak.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/09/mosolyogva-a-kaosz-kozepen-hogyan-oldd-meg-a-problemaidat-feszultseg-nelkul/

Volt az a pont gyerekkorban, amikor biztos voltál benne: majd egyszer minden a helyére kerül. Elvégzed az iskolát, lesz rendes munkád, normális fizetésed, párkapcsolatod, és akkor… kész. Megérkezel. Leülsz. Nyugi. Aztán jött az Élet és beintett neked.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/06/a-majd-egyszer-hazugsaga-ami-kimerit/

Van valami furcsán nyomasztó abban, amikor „még csak öt percig” keresel. Aztán eltelik egy óra. Kettő. A végén pedig ott ülsz, kicsit fáradtan, kicsit ingerülten, és ugyanott vagy, mint az elején.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/05/hogyan-szabadulj-ki-a-vegtelen-dontesek-mokuskerekebol/

Tudod, mi a közös egy sikeres emberben és egy friss croissant-ban? Mindkettő megfelelő hozzávalókból áll össze, kellő időt szántak rá, és amikor kész van, mindenki szeretné megkaparintani. Oké, kicsit erőltetett a hasonlat. De maradj velem, mert a PÉKET-módszer pont attól működik, hogy nem akar több lenni annál, ami: egy napi ellenőrzőlista az életedhez.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/04/ha-sikeres-szeretnel-lenni-kovesd-a-peket-spoiler-nem-a-kenyerrol-van-szo/

Van valami furcsa hasonlóság a szerelmed és egy mezei pitypang között. Mindkettő szép, élő, és meglepően szívós – egészen addig, amíg meg nem próbálod letépni és zsebre vágni. Onnantól gyorsan vége. A párod nem fog szó szerint elszáradni, de a kapcsolatotok annál inkább. Láttam már olyat, hogy valaki minden jó szándéka ellenére úgy bánt a másikkal, mintha egy IKEA-bútor lenne: „összeraktam, az enyém, ne nyúlj hozzá”. Csak hát az emberek nem bútorok. Nincs hozzájuk imbuszkulcs.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/03/a-birtoklas-megoli-a-szerelmet-eszrevetlenul/

A rántotta az emberiség egyik legnagyobb önbecsapása. Tudod, hogyan kell: tojás, vaj, serpenyő, két perc. Mégis, egy átlagos reggelen több a kibontott müzlis doboz, mint a sercegő tojás. „Most nincs időm.” A siker pont így működik. Az alapok ott hevernek az orrunk előtt, mi pedig elegáns mozdulattal átlépjük őket, hátha a kerülőúton gyorsabban odaérünk.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/02/02/a-siker-titka-amit-senki-nem-akar-hallani/

Van az a pillanat, amikor a kanapén ülsz, a plafont bámulod, és a Netflix megkérdezi: „még mindig nézed?”. Nem, Netflix. Csak létezem. Vagy inkább próbálok. Mintha valaki kivett volna belőled valami létfontosságút, és most ott maradt egy furcsa, hideg űr.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/01/30/hogyan-eld-tul-a-szakitast-amikor-tenyleg-ugy-erzed-hogy-vege-mindennek/

Ha azt állítanám, hogy gyerekként sosem hittem magam sebezhetetlennek, nem mondanék igazat. Volt egy időszak, amikor a holnap olyan távoli volt, mint egy rosszul hangolt rádióadás. Nem félelmetes, nem sürgető. Csak volt. Aztán telnek az évek, és a valóság időről időre finoman – néha kevésbé finoman – megkocogtatja a vállad: az idő nem végtelen.

Olvasd el itt: https://cslazzar.com/2026/01/29/elvezd-az-eletet-most-mert-a-majd-holnap-nem-mindig-jon-el/