A Keresztény Kultúra podcast legújabb adásában – amely a Kötőszó bloggal együttműködésben készült – ezúttal olyan témát boncolgatunk, amely sokakat személyesen, másokat pedig közösségi szinten érint. Habár az első adásban már vizsgáltuk a kereszténység és az atipikus családok kapcsolatát, úgy éreztük, hogy a válás témája, annak teológiai és egyházi vetületei megérdemelnek egy külön epizódot.

Köszönjük, hogy itt vagy, és olvasol bennünket! Ha tetszenek az írásaink, iratkozz fel vagy támogasd a munkánkat előfizetéssel.

Vendégünk volt dr. Simon Attila evangélikus lelkész, hitoktató és lelkigondozó, illetve Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő, mentálhigiénés szakember. Azon túl, hogy mindketten kellő szakértelemmel tudnak hozzászólni a témához, nem titok, hogy különböző szinteken érintettek is. Általuk vált igazán őszintévé és érzékennyé az a beszélgetés, ahol olyan kérdésekre kerestük a választ, mint hogy bűn-e a válás; hogy vajon mit tesz/tehet és mit nem tesz/tehet az egyház azon tagjaival, akik elválnak házastársuktól; és hogy egy ennyire nehéz, érzelmileg és társadalmilag is megterhelő helyzetben vajon hogyan szólalhat meg és válhat valósággá az isteni kegyelem. Különösen a kereszténység gondolkodásában, ahol a válást sokszor a „bűn vagy nem bűn” leegyszerűsített dichotómiájában tárgyaljuk. Erre hívta fel a figyelmet Bárdossy Tamás is:

„A válás már csak a beismerése annak, hogy nem tudjuk megváltoztatni azt, amit elrontottunk. […] De ha erkölcsi piedesztálra emelünk egy ideálképet, kizárjuk Isten kegyelméből azokat, akik ennek nem felelnek meg – ez viszont nem az, amire minket Krisztus elhívott.”

De mit is jelent ez a krisztusi elhívás? Hol van ennek a valósága? Amikor az evangélikus egyház válással kapcsolatos megengedőbb álláspontjáról kérdeztük a résztvevőket, Simon Attila így felelt:

„Mi mindig abban a Krisztusban reménykedünk, aki egy új életre hív el. És ebben az új életben nagyon sok minden lehetséges. Az is lehetséges, hogy a bűnt magunk mögött hagyjuk, és egy új életet kezdjünk el, akár párkapcsolati értelemben. [...] Az evangélikus egyház azt mondja, hogy Krisztus kegyelmében osztozva lehetséges új élet. És ennek a párkapcsolatok jelenvalóságában is mindig újra és újra meg kellene történnie. Amikor pedig egy házassági válás történik, akkor is hihetünk abban, hogy valaki a saját bűnével le tud számolni, és azt mondja: én Krisztus kegyelmében ezt beismerem, és az ő kegyelmét kérem, hogy engem újítson meg, egy új párkapcsolatra akár. Ezért is esket az evangélikus egyház elváltakat.”

A kérdés már csak az, hogy mit jelent ennek az új életnek az evangéliumi fényében élni. Vajon hogyan látszódik meg az, hogyha a kegyelemből élünk és újrakezdünk? Van-e út vissza, befelé – önmagunkhoz, a közösséghez, Istenhez? És tudunk-e vajon újra egy krízist követően kapcsolódni a jövőben egy másik emberhez?

Az egyháznak vállalnia kell azt a feszültséget, hogy egyszerre irányt mutat, miközben – különösen ezekben a krízishelyzetekben – példát ad abban is, mit jelent jelen lenni és irgalommal fordulni azok felé, akik a saját határaikba, hibáikba, fájdalmaikba ütköztek. Ez nem mindig könnyű – sem közösségi, sem egyéni szinten.

A beszélgetés során a következő kérdések merültek még fel:

* Mit mond a Biblia a válásról – és mit nem mond?

* Miért nehéz erről az egyházban (is) beszélni, különösen nőknek?

* Hogyan segítheti egy közösség a váláson átesett embereket a gyógyulásban és az újrakezdésben?

* Mi a lelkész szerepe egy ilyen helyzetben – akár mint segítő, akár mint maga is érintett?

Az adást a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján is megtalálod:

Köszönjük, hogy itt vagy, és olvasol bennünket! Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, az alábbi gombra kattintva áttekintheted, milyen további előnyökkel jár, ha előfizetsz a csatornánkra. Részletesebben pedig itt olvashatsz rólunk.

Get full access to Keresztény Kultúra at kerkult.substack.com/subscribe