Immár hagyományossá vált programunk idei első alkalmához a fő motívumot nem megszokott módon, a Hopp-kerthez is kötődő növények közül választottuk, hanem a Sárkány Éve tiszteletére a zodiákus ötödik állata, a kínai mitológiában olyan fontos szerepet betöltő sárkány alakja köré építettük fel.
A sárkány évezredeken át mindig az első helyen állt az istenként tisztelt kínai állatok sorában, beleértve a mitikus szörnyeket is. Az első Han császártól kezdve a sárkány mindig a császárt szimbolizálta. A kínai mitológiában a sárkány külsejét szigorú szabályok írták elő, a hagyomány szerint e kanonikus ábrázolás különböző lények vonásaiból tevődött össze: szarvasnak a szarva, teve feje, démon szeme, kígyó nyaka, teknős belső részei (egy másik változat szerint egy hatalmas kagyló gyomra), sas karmai, tigris lába, bika füle kellett, hogy legyen. Jellemző még rá, hogy nem füleivel, hanem szarvaival hall. Megkülönböztettek égi, földi és föld alatti sárkányokat, melyeknek a legkülönfélébb színeik lehettek. Az égi sárkányok adták az esőt, a föld alatt lakók őrizték a föld méhének kincseit. A vizeknek (tengerek, tavak és folyók) külön sárkány gazdáik voltak, az ún. Sárkánykirályok. A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották. A kínai sárkányok között nagyon ritkán fordul elő a gonoszt szimbolizáló szörny, a kínai mitológiában általában mindig a jó, a béke, a jólét és a virágzás szimbólumainak számítottak, szemben az európai elképzeléssel.
A művészek alkotásai és a programok is valamilyen módon – motivikusan, tematikusan, anyagukkal, megjelenésükkel – kötődnek a sárkányhoz.