„Azt, hogy mi nem valóságos, azt elég könnyű belátni. A keleti vallások szemlélete az alapvetően erre épül, hogy amit a mindennapokban élünk, a létforgatag, az úgy, ahogy van, káprázat Hiszen a múlt már nem létezik, ugye, hogy egy tibeti hasonlat mondja, olyan, mint a vízre írt jelek… A jövő az olyan, mintha az ember egy kiszáradt folyó medrében akarna halászni. Ugye tehát valójában terméketlen, mert nem tudjuk, hogy mi lesz…A jelen meg, ami leginkább valóságosnak látszik, az meg olyan, hogy abban a pillanatban, ahogy keletkezik, el is múlik. Egybeesik a keletkezése és az elmúlása. Tehát valójában csak egy tűnékeny felvillanás. Most milyen értelemben tekinthetjük az életet valóságosnak?”