S még mielőtt átléptem volna a kaput
Hol az öröklét titkát őrizik
A meg nem nevezhetők
A Mester szólt: Foglald el helyedet
Én földre ültem trónszékek helyett
És megmozdult a föld
Belézuhantam zuhanva
Végeérhetetlenül
Míg lábam gyökeret vert
Magas hegy tetején
S ím újra ott álltam vele
Szemléltük a világ pusztulását
Midőn házakat
Hatalmas dobozokat
Sodort magával
A megállíthatatlan
A hömpölygő
Áradat
Hát itt lenne vége
Vagy mégsem
A pusztulás
A tisztulás
Az Élet éled újra
Amint a szellem megmerítkezik
A tiszta forrásban
Narcissus lelkem
Tükrét eltörve
Átkát letette
Visszavezet önmagába
Isteni lét ez
Halhatatlan
Folyvást teremt
S a Mester újra szólt: Foglald el helyedet
Évezredek múltán
Amint az idő kígyója körbeért
Tanítása beérett
Nem vitt már tovább
A kapunál állok újfent
Hogy mindent elveszítve
Minden legyek magam