"Föltörtem és kezébe adtam egy flaska De Grâve-ot. Egy lélegzetre kiürítette. Szeme vad tűzben lobogott. Nevetett, s oly gesztussal dobta levegőbe a palackot, melyet nem értettem.
Meglepetve néztem rá. Ő ismételte a mozdulatot - groteszk volt.
- Nem érted? - kérdezte.
- Nem én - válaszoltam.
- Tehát nem tartozol a testvérek közé.
- Hogyhogy?
- Nem vagy kőműves.
- De igen - mondtam -, de igen, de igen.
- Te? Lehetetlen! Kőműves vagy?
- Kőműves - feleltem.
- Jelet mutass - mondta -, jelet mutass.
- Itt a jel - válaszoltam, előhúzván dominóm redői közül egy vakolókanalat.
- Tréfálsz - kiáltott, pár lépést hátrálva. - De menjünk az amontilladóhoz."
(Edgar Allan Poe: Egy hordó amontillado)
A trianoni szerződés 100 évfordulóján előkerült vádak kapcsán a szabadkőművesség történetéről, hagyományairól, társadalmi szerepéről, valamint a körülötte kialakult összeesküvés-elméletekről beszélgetünk Szentpéteri Márton irodalom- és eszmetörténésszel.